Hogyan nevezzelek? – Budapesti utcanevek eredete II.

Az életre kelt mese – a Futrinka utca

Nem, nem vetítünk, ez az utca nem csak az azonos című mesében létezik. Valóban van egy olyan közterület Budapesten, aminek a Futrinka utca nevet adták. Az Ördög-orom a XII. kerület része, természetvédelmi terület, ezen a zöldövezeti részen találjuk a nem túl hosszú Futrinka utcát, ami a Magasúti lejtőt köti össze az Irhás árokkal. Nincs innen messze a Farkasréti temető és a Gazdagréti lakótelep meg Csillebérc sem. Ha úgy vesszük, kicsit tényleg mesés környék kertekkel, házikókkal, fás, erdős-ligetes részekkel. A futrinka egyébként egy védett bogárfajta, a budai hegyek lakója, és akár ő is lehetne a névadó, de nem ő az. Hanem az azonos című, Bálint Ágnes által írt mese – benne Buksival, Cicamicával, Böba babával, Morzsa kutyával, Sün Sámuellel, Sompolyogival és a többiekkel –, amiből annak idején bábsorozat is készült, és ami épp akkor ment a televízióban, amikor az utcát is elnevezték.

Aki nem lép egyszerre – az Úri utca

A budai Várnegyed leghosszabb és egyik legrégebbi utcáját a középkor folyamán sokféleképpen hívták, az aktuális elnevezés pedig mindig valami praktikus okból született: például hogy kik éltek (németek) vagy dolgoztak (rézművesek, csizmadiák) az utcában. A törökök Budáról való kiűzése után született meg az Úri utca név, de nem azért, mert az utcát csupa arisztokrata úr és családja lakta, még csak nem is azért, mert ez lett volna a város legmenőbb utcája, ahol remekül lehetett urizálni. Hanem a Vár első számú lakóiról, a Vár urairól kapta a nevét, akik az ostromot követően lepték el az utcát, ők lettek az első számú lakói. Ők pedig a vár és a város védői, vagyis a katonák voltak. Persze a közkatonák nem itt éltek, a katonai vezetők és az előkelők uralták az Úri utcát. Bár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az utca nemes egyszerűséggel a miniszterelnök nevét vette fel (Batthyány utca lett belőle Batthyány Lajos után), a bukás után visszakapta az előző nevét: előbb német verzióban (Herren Gasse), majd 1874-ben magyarban. És ez azóta is így van.

Nem időszerű – a Perc utca

A III. kerületi Perc utca is 1874-ben kapta a nevét, mármint a magyar verziót, mert azt megelőzően is ugyanez volt a neve, csak németül (Minuten Gasse). Senkit ne tévesszen meg azonban se a magyar, se a német név, az utcát eredetileg nem az időt jelző mértékegységre utalva nevezték el. De akkor vajon mire? A környéken egykor zsidó kereskedők éltek, méghozzá csupa olyan család, amely apró árucikkekkel kereskedett. Ezeket a termékeket hívták latinul minutiának. Ebből lett aztán a német Minutien szó ugyanolyan jelentéssel, ám később a szó eredeti jelentése fokozatosan elhalványult, sőt maga a szó is módosult és lett Minuten, aminek végül nem maradt más jelentése, mint az, hogy perc.

A szabályt erősítő kivétel – az Alpár utcák

Budapest tele van az Alpár nevet viselő utcákkal. Egyetlen kivétellel mindegyik Alpár Ignác műépítész előtt tiszteleg, akinek a nevéhez számos középület és templom megtervezése fűződik, többek között az Eötvös Collegium, a Magyar Nemzeti Bank székháza, az Anker-palota, a Vajdahunyad vára a Városligetben vagy a Tőzsdepalota a Szabadság téren. Az egyetlen kivételt a XX. kerületi Alpár utca jelenti, ami viszont arról az ősi településről kapta a nevét, ami két dolog miatt fontos. A honfoglaló magyarok előőrse innen vitt füvet Árpádnak, hogy bizonyítsák az elfoglalni tervezett föld jó minőségét, és szintén ő volt az, aki 895-ben ugyanitt legyőzte Zalán fejedelmet – a Zalán futása című Vörösmarty Mihály-eposz is részben erről szól. Az ősi Alpár ma Tiszaalpár nagyközség része.

A legkisebb is számít – a Baba utca

Vita nélkül kijelenthetjük, hogy minden, ami Baba néven fut, az cuki. Képtelenség bármi rosszat társítani hozzá, mert lelki szemeink előtt megjelenik egy pufók baba, amint a hátán fekve, kezével-lábával sűrűn cséphadarva incselkedik, meg csak úgy van a maga babaságában, ami nekünk, felnőtteknek csak jó, mert egy baba – nyilván nem mindig, de általában – szórakoztató jelenség. Baba utca kettő is van a városban, számunkra azonban a XX. kerületi a fontos, ami egészen pontosan Pesterzsébet-Szabótelepen van, és 1964 óta viseli a nevet. A terület egy 1848-as honvédről és tímármesterről kapta a nevét, aki annak idején megvette azt, majd felparcellázta és eladta, így lehelve életet a környékbe, meg persze a pénztárcájának sem esett rosszul a deal. Na de a Baba utcára visszatérve: 1964-ben kapta mesés nevét, előtte Táncsics Mihály volt a névadó, és nem tudjuk, mi lehetett vele a baj. Az utcában mindenesetre 1938-ban szülőotthon nyílt Szülő- és Nőbeteg Kórház néven, ami azokban az időkben nagy dolognak számított. A háborúban az intézmény felszerelése elpusztult, és az épület is sérült, de helyreállították, majd később, a helyi egészségügy fejlődése következtében, megszűnt a szülőotthon. 

Minden idők meséje – a Micimackó utca

Mesével kezdtük, fejezzük is be mesével. Amikor én még kissrác voltam, a gyerekeket két csoportra lehetett osztani: voltak a kishercegesek meg a micimackóisták. Az utóbbi csapatba tartoztam, mert A. A. Milne folyton filozofáló, vicces főhőse – na és barátai – mindig is közelebb állt hozzám. Utcát is róla neveztek el Budapesten, a XXIII. kerületben, Soroksár-Újtelepen 1991-ben. Tudtommal Milne sosem járt erre, Micimackó, Róbert Gida és a többiek pláne nem, de még a könyvet zseniálisan magyarra átültető Karinthy Frigyes nyomát sem lelni a környéken. Akkor pedig? Az ok egészen prózai: az egyébként nem túl hosszú, mindössze egysaroknyi utca egyik végén találjuk a Török Flóris Általános Iskolát, mellette pedig egy óvodát. A mesékre pedig elsősorban azok vevők, akik ezekben az intézményekben a legnagyobb számban előfordulnak: a gyerekek.