Ha a századfordulós Budapest látképére, épületeire és hangulatára vagyunk kíváncsiak, vagy csak szeretnénk képet alkotni arról, milyen is lehetett egykor a fővárosban élni, akkor biztos, hogy előbb-utóbb Klösz György fényképeinél fogunk kikötni. Várostörténeti cikkeink írása során mi is rengetegszer futunk bele a német fotográfus képeibe, aki az 1870-es évektől már megrendelésre készítette a budapesti látképeket. Az, hogy milyen volt lebontása előtt a Tabán vagy az egykori Városháza, hogy milyen paloták és ma már nem létező épületek színesítették a várost, az ő képeiről tudjuk, ahogy azt is, milyen hatalmas tömeg gyűlt össze Kossuth Lajos temetési meneténél.
Pályáját Bécsben kezdte, 1866-ban érkezett Pestre, ahol két társával együtt alapították meg fényírdájukat a mai Petőfi Sándor utca és Régi posta utca sarkán. Klösz ekkor még a portréfotózás szenvedélyét élte, műtermében államférfiak, költők, tudósok és színészek is megfordultak, de mivel a portrékészítés terén a városban ekkor elég nagy volt a konkurencia, a fotós más irányokat keresett. Így szokott át Klösz György a 70-es évekre Budapestre: épületek, terek, utcák, látképek és mindennemű városi események lettek a főszereplői. A 19. század minden fontosabb eseményét megörökítette: Kossuth Lajos temetési menetét, a Nyugati pályaudvar vagy a földalatti építését, de az Ezredéves Országos Kiállítást is végigfotózta.
Az Erzsébet híd és a Szabadság híd építése annyira komolyan átrajzolta Budapest arculatát, hogy a városvezetésben felmerült, hogy nem lenne olyan rossz ötlet befotózni a bontás előtti képet, hogy az utókor lássa, milyen is volt egykor a főváros. Klösz ekkorra már elismert és befutott fotós volt, úgyhogy ki mást kérhettek volna fel erre a feladatra, mint őt? Az első nagyobb megbízása az átalakítás előtti Tabán lefényképezése volt, és sokszor pont az utolsó utáni pillanatban készítette el a képeit.
Miközben Budapest nagyvárossá válását dokumentálta, ügyes üzletembernek is bizonyult: plakátokon és újságokban is rendszeresen hirdette szolgáltatásait, a Régi posta utcai műterméből pedig először a Ferenciek Bazárában nyitott műtermet, később pedig a Városligeti fasoron építette fel villáját és műtermét, valamint egy 800 négyzetméteres épületet, amit nyomdának használt. Mert egy idő után már nemcsak a fotókkal, hanem azok sokszorosításával, még később pedig térképek készítésével is foglalkozott. Ő készítette a 25 éves koronázási jubileum bevonulási helyszínrajzát is. Az Országos Általános Kiállításon pedig bemutatta 1:100 léptékben az egész Andrássy utat leképező panorámasorozatát.
Noha eredetileg gyógyszerésznek készült, a századfordulóra a város első számú fényképésze lett. Lépésről lépésre kiépítette az ország legjelentősebb fotográfiai és nyomdaipari vállalkozását, megalapította a Magyar Fényképészek Egyletét, és a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének alelnöke lett. Minden újdonság érdekelte, és ezeket nemcsak kipróbálta, de meg is honosította itthon: egyrészt az ő műtermében volt az országban elsőként személyfelvonó lift, de a képek elkészítéséhez használt szárazlemezek egyik első hazai importőre is Klösz volt.
Kamerájával Budapest világvárossá válásának minden részletét, sőt, még az árvizeket is megörökítette, bejárta a füstös külvárost, ahol a gyárak, malmok és mészárszékek mindennapjait fotózta, de Budapest környékére is ellátogatott. Ha Klösz György nem hagy fel a portréfotózással, akkor ma valószínűleg elég jó képeket nézegethetnénk a századforduló hírességeiről, de szerencsénkre inkább áttért a városkép archiválására.
