Ady és felesége, Boncza Berta 1917 őszén költöztek be a Veress Pálné utca 4-6. szám alatti házba, maga a múzeum pedig 1977-ben, Ady születésének 100. évfordulóján jött létre. Azóta az itteni kiállításon megtekinthetjük a költő személyes tárgyait, egyben bepillanthatunk egy olyan századforduló utáni, modern polgári lakásba, amelyhez hasonló ebből a korszakból nem sok maradt meg Budapesten.
Korábban egy szerkesztőség működött az első emeleti lakásban Csinszka apjának, Boncza Miklósnak a vezetésével. Lánya megörökölte a modernnek számító, telefonnal, központi fűtéssel, fürdőszobával, világítással, lifttel ellátott lakást, ahol Adyval élt egészen annak 1919. január 27-én bekövetkezett haláláig.
A helyiségeket a cselédszoba és a konyha kivételével rekonstruálták, így – az önmagában is érdekes lakást – nagyrészt eredetileg is itteni bútorok és Ady személyes tárgyai, na meg a régmúlt történetei teszik még érdekesebbé. Az egyik, mellesleg Mária Terézia korából származó tálalószekrényben láthatjuk a költő hamutálját, névjegytartóját, fésűjét, gyufatartóját, papírvágó kését és ébresztőóráját. „Előfordult, hogy délutánra állította, más életmódot élt, mint mi.” – mondja diplomatikusan tárlatvezetőnk.
Bármilyen furcsa, de ez volt a költő első lakása, addigi életét szállodai szobákban, hónapos szobákban töltötte. Ezzel magyarázható, hogy a fiatal korában újságírásból élő, majd később érett költővé váló Adynak alig voltak könyvei.
Volt viszont a házaspár mindkét tagjának egy-egy privát szobája, köztük pedig egy nappaliszerű helyiség, amelybe egy klasszikus irodalmi szalont képzeltek el. Sokan jártak itt, a kék szalonban, azonban társasági események helyett – mivel a költő betegsége miatt egy idő után fel sem tudott kelni ágyából – inkább látogatásnak számítottak ezek az alkalmak.
Megfordult itt a kor értelmiségének és művészvilágának számos tagja, többek között Krúdy Gyula, Hatvany Lajos, Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai József is. A falakon ma is láthatóak a művész barátoktól kapott képek, többek között a már említett Tihanyi és Rippl-Rónai, vagy éppen Márffy Ödön és Czigány Dezső alkotásai.
Az előtérben elhelyezett fotóalbumban számos ismert és sok, viszonylag ismeretlen képet láthatunk Ady mindennapjairól a nemes másolatokon. A legtöbb portrét Székely Aladár készítette róla, ezeken is jól látszik, hogy a költő adott a megjelenésére, igyekezett mindig elegáns maradni.
A múzeum tárgyai egyébként egy online archívumon keresztül is böngészhetőek. A segítségével így például azt is megtudhatjuk, hogy a kék szalon komódján álló historizáló órát 1910-ben, Párizsban vásárolta a költő öccsének, Ady Lajosnak, nászajándékul. Az asztali óra egyébként mindig negyed kilencre van állítva, ennek oka az, hogy Ady 1919. január 27-én ekkor hunyt el a Liget Szanatóriumban.
Ha pedig valaki a Nyugat című folyóirat világába szeretne bepillantani, ezt egy remek virtuális archívumon keresztül megteheti a múzeumban vagy akár otthon, a gép előtt is. De egy személyes látogatást semmiképp se hagyjunk ki, a Ferenciek terétől egy perc sétára található ez az elegáns, de mégsem hivalkodó, pátosz nélküli és mégis megérintő egykori polgári otthon, egy költőóriás múzeuma.
