A Széna tér felől a Margit híd felé haladva letérünk a Margit körútról. Ahol a brutál SUV-okkal érkező versenyzők éppen egy éles balkanyarra készülnek a Tölgyfa utca irányába, ott találjuk a jobb oldalon az egykor a Dunától a mai Millenárisig terjedő Ganz-birodalom egyik utolsó emlékét.
Elsőre talán bele se gondolunk, hogy régen mennyi tárgy készült vasból. Harangok, kályhák, kandeláberek, falikarok, hajócsavarok, faszenes vasalók, na és persze a gyár messze földön híres terméke, a kéregöntésű vasúti kerekek. A sort hosszan lehetne folytatni, ennek megfelelően még sok egyéb érdekességet is találunk itt. A művészi kivitelezésű fűtőtestek között például rálelhetünk olyan, úgynevezett reggeli kályhára, amelynek kis fiókjaiba téve meg lehetett melegíteni a teát vagy a pirítóst.
Találkozunk egy kandeláberrel, ami a Szent István-bazilika teraszáról származik. Tervezője az a Kauser József építész, aki Ybl Miklós után átvette a templom építésének vezetését, illetve ő formálta meg a belső tér részleteit.
Egy külön rész foglalkozik a gyárat alapító, svájci származású Ganz Ábrahám, valamint a vállalatot világszerte ismertté tevő utóda, Mechwart András életével. Az öntőmesterséget kitanult Ganz európai vándorútja során, Bécsben hallott az épülő József Hengermalomról. 1841-ben érkezett a városba – néhány év múlva már ő öntötte a Lánchíd kereszttartóit.
A gyűjtemény egyik büszkesége az a sakktábla, amelyet Schossel András készített 1850 körül Frigyesfalván. A csipkéket idéző finomsággal kiképzett vasöntvényt a mester várfogsága alatt készítette, a figurák pedig Munkácshoz kötődő történelmi figurákat ábrázolnak – így például a királynőt Zrínyi Ilonáról mintázta.
A gyárépület emeletén megtekinthetjük azokat a különleges kemencéket is, melyekben óránként 6 tonnányi vasat olvasztottak meg. Ez és még sok más érdekesség, mindez a Margit hídtól és a Mechwart ligettől két perc sétára. Érdemes egyszer megnézni.
