Lengyel, magyar két jó barát...... együtt harcol, s issza borát. Nem nagyon ismerünk a történelemben hasonló, két nép közötti őszinte barátságot, amelyet nemcsak a KGST-blokban közösen-kénytelen eltöltöttévtizedek erősítettek meg, a gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza, de például a második világháború folyamán is mintegy százezer lengyel menekültet fogadott be Magyarország. Ha magyarként járunk Lengyelországban, minimum hátba veregetnek, de inkább meghívnak egy sörre, ami legyünk őszinték, nem rossz érzés egy (majdnem) szomszédos országban. Mi is bírjuk őket, aminek a jele lehet ez a mindössze húsz négyzetméteres kis hely is, ami nemcsak a lengyel kultúra barátait, de a környékbelieket is hamar megnyerte magának.
GdanskA tengerparti városban, mellesleg a híres hajógyár kapujától néhány méterre lévő házban nőtt fel Marzena Jagielska. A sors úgy hozta, hogy Budapestre került ösztöndíjjal, így végül nálunk fejezte be a magyar és a német szakot, de ami a történet szempontjából most lényegesebb, megismerte Szepessy Ákost, a későbbi férjét. Végleg Budapesten telepedtek le, de szerettek volna egy helyet, ahol ez a közeli, de napjainkra mégis kevesebb figyelmet kapó kultúra megjelenhetne. Szóval ami a németeknek a Jedermann, az a lengyeleknek a Gdansk!
A városban sok lengyel barátunk él, de nemcsak ők, hanem a környékbeliek is hamar fölfigyeltek a jól kitalált portálra: Ákost már percek óta faggatom a budapesti kirakat-sivatagból kiemelkedő dizájnról, mire kiböki, hogy ő mellesleg képzőművész, a Fortepan egyik alapítója, végzettségét tekintve meg tipográfus, így az egészet maga tervezte. Ahogy a berendezést is a feleségével és a barátaival találta ki: a pultot Balla Gábor szobrászművész alkotta, a kanapé az egykori Kino Moziból származik, a vendégtérben pedig főként polgári bútorok, egyszerű és mégis szép Thonet-székek és asztalok kaptak helyet.
Na meg könyvespolcok, hiszen ide bármikor be lehet térni a legnívósabb lengyel folyóiratok szemlézésére, de árulnak régi és új könyveket is. Nagyrészt lengyel nyelvűeket, de megtalálható néhány magyarra fordított ottani könyvsiker, mint például a rendkívül vidám című Halál Breslauban is. A legérdekesebb antikvár darabok egyébként az egykori Szabad Európa Rádió archívumából származnak, mint például Orwell Állatfarmja.
Boldogok a heringekTudjuk, hogy könyvekkel foglalkozni nem jelent szédületes üzletet, ráadásul egy országot remekül meg lehet ismerni az ételein keresztül is, ezért ebben a könyvesboltban enni-inni is lehet.
Az alapötletet egy varsói helytől kölcsönözték, ahol a régi Grinzingire emlékeztető, nehéz bútorokkal berendezett helyen egy tipikus lengyel menü volt a legnépszerűbb. A vodka és heringpárosítás nemcsak finom, de a helyi alkeszok környékbeli polgárok kevésbé gyorsan rúgtak be.
A fűszeres olajban marinált, uborkával, hagymával és pirítóssal tálalt heringet mi is megkóstoltuk és ha tehetnénk, már most visszamennénk a következőért. Ákos szerint az itt élő külföldiek is döglenek érte, azt mondják, "olyan, mint anyámnál". A másik népszerű étel a juhtejből készült, sötétebb szélű, füstölt tátrai Oscypek keménysajt, amit melegítve, áfonyalekvár kíséretében szervíroznak. Már az illata is csodás... A melegszendvics házi gombakrémmel érkezik, illetve néha lehet kapni még a híres krakkói Kredens cég által szállított zsíros vagy kolbászos kenyeret, illetve marinált gombát is.Italtéren a szokásos vodka-sör páros mellett említésre méltó a limonádé, amit a krakkói "kredences" cég gyömbérszirupával fűszereznek. Utóbbit egyébként lehet a sörbe is kérni, az eredmény pedig nem is rossz, sőt! Jól fogy a veszett kutya is, vagyis málnaszörp, vodka és tabasco elegye, valamint a szarlotka, azaz a Żubrówka, alma és citromlé házasítása.
Mindeközben szól az egyszerre lágy és karcos lengyel zene, fogynak a kisüzemi sörök, persze néha lecsúszik egy-egy vodka is. Keresetlenül egyszerű az egész, de mégis szerethető. Érdemes kipróbálni.
