Egyszer fenn, máskor lent - a Városligetben sétálgatva ezt a választ kaptuk arra a kérdésre, hogy milyen is a budapesti lét. Aleksandra, egy lengyel lány az alany, aki azt is Budapesten tanulta meg, hogy az apró dolgok mennyi örömet tudnak okozni, és igazából mindig van ok a jókedvre. Az is egy a sok közül, hogy a Hősök terével egy városban élhet.
WLB : Honnan származol pontosan?
Aleksandra: A sziléziai területen lévő lengyel kisvárosból, Rybnikből.
WLB: Budapest öt szóban?
Aleksandra: Kényelmes, sokoldalú, zöld és… nem is tudom, hogy fejezzem ki! Amikor valami pont az, aminek mutatja magát, és nem titkol semmit, olyan igazi.
WLB: Ha
Budapest
egy másik európai város lenne, melyik lenne az?
Aleksandra:
Prága ! Egyértelműen. És egyértelműen nem
Bécs .
WLB: Hogyan fest Budapest arca?
Aleksandra: Szerintem olyan, mint minden emberé, akit ismerek itt. Először semmilyen érzelmet nem mutat ki, nem boldog, nem szomorú, semmilyen. Viszont amint megismered őt, beszélgetsz vele, és adsz neki egy esélyt, látni fogod a mosolygós, boldog, valódi arcát. Ilyen ez a Budapest.
WLB: Miért jöttél éppen Budapestre?
Aleksandra: Egy szakmai gyakorlat miatt érkeztem. Nem is tudom, talán inkább Budapest választott engem, mint fordítva, mert ez volt az egyetlen város, ahol vártak
lengyel
jelentkezőket. A céggel, ahol most dolgozom, volt az első és utolsó interjúm is, mert felvettek. Ennyi.
WLB: Mi az első dolog, ami Budapestről eszedbe jut?
Aleksandra:
Szimpla . De nem úgy, mint romkocsma, hanem mint
Háztáji Piac ! Mint egy hely, ahol nagyon különböző emberekkel találkozhatsz, és őrületesen finom magyar ételeket kóstolhatsz. Ja, és a bicajok!
WLB: Mit gondolsz arról, hogy
Budapestet éppen a kelet-európai elemek teszik különleges és vonzó várossá?
Aleksandra: Néha teljesen lenyűgöz a városban lévő szovjet hagyaték, azok a
szobrok, amelyek abszolút Oroszországot juttatják eszembe. Viszont számomra, ezek nem olyan figyelemfelkeltőek, hiszen többé-kevésbé
Lengyelországra
emlékeztetnek.
WLB: Mi az, ami még nagyon hasonló Lengyelország és Magyarország viszonylatában?
Aleksandra: A klíma és az emberek nagyon hasonlítanak. És ugye tudjuk: "Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki" Vagyis:
“Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát “Néhány történelmi esemény is tükrözi ezt a jó viszonyt. Például az, hogy 2007 március 12-én a Magyar Országgyűlés március 23-at a “Magyar-Lengyel Barátság Napjának” nyilvánította. Azt is olvastam, hogy a második világháború idején az akkori miniszterelnök, Teleki Pál nem engedett utat a határnál a német csapatoknak, hogy megakadályozza Lengyelország elfoglalását, és azt mondta:
"Inkább robbantom fel saját vasútvonalunkat, minthogy Magyarország részt vállaljon Lengyelország lerohanásában.“
WLB: Melyek a kedvenc budapesti helyeid?
Aleksandra: A Gellért-hegy! Annak ellenére, hogy csak kétszer jártam ott életemben. A Szabadság hídon nagyon szeretek sörrel a kezemben ücsörögni.
Városliget, Margitsziget, 6. kerület - tudom, nem túl eredeti! Igazából akár minden kis szeglete is lehetne a kedvencem!
WLB: Mivel foglalakozol pontosan?
Aleksandra: Egy magyar cégnél dolgozom, ahol főként a lengyel marketing stratégia kidolgozásáért felelek, illetve a már meglévő és a leendő partnerekkel való kapcsolattartás is az én feladatom.
WLB : Inspirál téged Budapest?
Aleksandra: Budapest időt ad nekem, ez számomra
legfontosabb jelenleg. Azon a ponton vagyok az életemben, amikor el kell döntenem, mit is szeretnék kezdeni szakmai értelemben. A fél életünket munkával töltjük, úgyhogy szeretnék valami olyasmivel foglalkozni, amit igazán szeretek, amiben hiszek. Itt rengeteg emberrel találkoztam, akiknek köszönhetően szélesebb lett a látóköröm.
WLB: Az már kiderült, hogy szereted a magyar konyhát. Mi a kedvenc itteni ételed?
Aleksandra: Igen, de néhány fogás túl fűszeres nekem. Imádom a
gulyáslevest
és a vasárnap kapható
Szimplás
füstölt sajtokat. És a kolbászok.
WLB: Melyik a város legkevésbé vonzó oldala?
Aleksandra: Bár nem tudok eleget a budapesti viszonylatokról ahhoz, hogy erről nyilatkozhassak, de a hajléktalanok helyzetét mondanám. Főként télen, nagyon aggasztó ennyi embert látni az utcán éjszakázni, és bosszantó, hogy nem sokat tehetsz értük. A másik, hogy a fizetések és az adók eléggé megnehezítik az itteni létet. Az elhanyagol épületekért pedig nagy kár!
WLB: Beszélsz már egy picit magyarul?
Aleksandra: Igen, persze, persze..
WLB: Tervezed, hogy visszatérsz majd a jövőben is Budapestre? Esetleg el tudod képzelni, hogy itt élj?
Aleksandra: Igen, mindenképp visszalátogatok ide. Egyébként hat hónapra terveztem, hogy maradok, de egy év lesz belőle.
WLB: Miért?
Aleksandra: Szerelmes lettem. Egyik nap kijöttem a
Batthyány tér i metróból, és a kivilágított
láttán azt éreztem, itt kell maradnom nyárra is! Plusz, nem vagyok még kész arra, hogy hazamenjek. Meg kell találnom, hogy mit akarok kezdeni magammal. Egy év talán elegendő lesz.
