1/6
Joseph Haydn (1800)
1800. március 9-én József nádor 24. születésnapját ünnepelte, amelynek előestéjére felesége, Alexandra Pavlovna különleges meglepetéssel készült. A nádorné ugyanis még Bécsben felkérte az akkor 68 éves Joseph Haydnt, hogy a zeneszerető nádor tiszteletére vezényelje el új művét, A Teremtés című oratóriumot. A Palota manapság Nemzeti Galériához tartozó, józanul C épületnek nevezett részében, az egykori trónteremben került sor a nagyszabású koncertre.
Az előadásra készülve az idős Haydn már február közepén Bécsből Budára utazott, hogy irányítsa a végső próbákat, így közel egy hónapot töltött a fővárosban. Érdekesség, hogy a zenetörténeti jelentőségű esemény két közelben lévő utca elnevezését is inspirálta. A Déli pályaudvarnál ekkoriban elegáns palota állt, amelynek a kapuzata fölé az előadás tiszteletére egy domborművet helyeztek el, ami a teremtésre utalva festett földgolyót ábrázolt. Mivel az oratórium címét ekkoriban alkotásnak fordították, a palota egyik oldalán elhelyezkedő utca innen kapta az Alkotás nevet, míg a palota másik oldalán található utca a kapuzat díszítésén látható földgolyó miatt lett Kékgolyó.
Forrás: kozterkep.hu
2/6
Thomas Edison (1911)
A feltaláló mindössze 18 órát töltött a városban, ez azonban elég volt arra, hogy egész Budapest teljesen felbolyduljon a hírtől. Pedig Edison eredetileg nem is akarta útba ejteni Magyarországot, mivel riasztották a rossz utak. Azonban korábbi munkatársa, Fodor István udvari tanácsos unszolására megváltoztatta terveit, így történt, hogy 1911. szeptember 11-én a bécsi gyorsvonat külön fülkéjéből népes családja, titkárja és Fodor tanácsos kíséretében megérkezett a Keletihez. Edisonék természetesen a korszak legelegánsabb pesti hoteljében, a hírességek által gyakran látogatott Hungária Nagyszállóban béreltek lakosztályt, itt tartottak sajtótájékoztatót is.
Az ekkor már kissé nagyothalló feltaláló hivatalos elfoglaltsága után családjával sétát tett a Duna-korzón, ahol a magyarok lelkesen meg is éljenezték, ami nagyon tetszett neki. Edisonnak amúgy több magyar munkatársa is volt, a legismertebb közülük Puskás Tivadar, a telefonhírmondó feltalálója, ennek ellenére ittlétének 18 órája alatt nem nagyon mozdult el a szokványos, paprika-cigányzene tengelyről, a csinos „magyar ladyk” viszont igen mély benyomást tettek rá. Képünkön a Bolond Istók című lap grafikája azt a pillanatot ábrázolja, ahogy Edison a Hungáriában este, ifj. Berkes Bélával, a kiváló cigányprímással húzatja a nótát, a Kotányi cég pedig a látogatás után hosszú évekig azzal reklámozta paprikáját, hogy Edison direkt ezzel kérte itt tartózkodásakor az ételeket.
Forrás: A Magyar Tudománytörténeti Intézet Tudományos Közleményei 58.
3/6
Josephine Baker (1928, 1957)
A két világháború között Budapest igazi világváros volt: bárok, csillogás, bundába és rafinált selymekbe öltözött bubifrizurás hölgyek és elegáns gavallérok köszöntötték a pesti éjszakát. Ebbe a dekadens világba érkezett meg Josephine Baker. Az 1928-ban karrierjének csúcsán lévő fekete bőrű táncosnőt híre már messze megelőzte, ifjúsági és hölgyszervezetek, katolikus egyesületek fenyegettek demonstrációval fellépése esetén. Ennek egyébként nem faji oka volt, a fellépésein gyakran egyetlen, műanyagbanánokból készült szoknyát, „felsőruhaként” pedig csupán gyöngysort viselő művésznő elsősorban produkciójával borzolta a pesti erkölcscsőszök kedélyét. A korabeli városvezetők tartva a botránytól próbaelőadást szerveztek, amelynek keretében csupa férfi, a belügy, a honvédelem és a rendőrség képviselői előtt kellett Bakernek fellépnie. Az értő urakból álló bizottság végül engedélyezte az előadást, a táncosnő pedig felléphetett a népszerű operett- és dalszerző Zerkovitz Béla vezette legendás Orfeumban. Képünkön az előadás egyik plakátja látható, arról pedig, hogy Josephine Baker fellépése mekkora szenzáció volt, a Nemzeti Galéria augusztus 28-ig tartó art deco kiállításán is szerezhetünk némi benyomást, hiszen itt több, az eseményhez kapcsolódó hirdetést is láthatunk.
A táncosnőről és produkciójáról természetesen a fél város megemlékezett, még Kosztolányi is írt róla cikket, Zerkovitz pedig külön dalt szerzett a „fekete démonnak” , amit a táncosnő sokáig műsoron is tartott, de az „Az én babám egy fekete nő” kezdetű, sok feldolgozást megélt sláger is a budapesti fellépésnek állít emléket. Baker látogatásával végül minden konzervatív erkölcsű magyar szervezet megbékélt, azonban egyik fellépésén valaki bűzbombát hajított a színpad közelébe, ami rövid időre megszakította az előadást. Bakernek hosszú, fényben és árnyékban gazdag karrierje alatt amúgy nem ez volt az egyetlen fellépése a magyar fővárosban, 1958-ban, már sanzonénekesként járt Budapesten. Ekkor azonban az új kommunista vezetés hívta meg, az 56-os forradalom után vele szerették volna demonstrálni az ország haladó szellemét, elfogadó légkörét.
Forrás: Mult-kor.hu
4/6
Julianna holland királynő (1937)
1937 februárjában szürke sportkocsi gördült a Gellért Szálló elé, a benne utazó sportruhát és hosszú, téli csizmát viselő fiatal pár pedig mindenféle felhajtás nélkül, természetes udvariassággal üdvözölte a feszes sorfalban várakozó személyzetet, hiszen szerencsére a fürdőjéről híres hotelt már jó előre figyelmeztették a Lengyelországból érkező híres vendégekre. Julianna, a későbbi holland királynő 1936-os látogatása alkalmával kedvelte meg a Gellértből nyíló csodás panorámát, ezért döntött úgy, hogy újdonsült férjével, Berdard herceggel nem hivatalos útra érkeznek vissza, hanem saját mézesheteiket töltik Budapesten.
Egy kellemes lillafüredi ebéd és havas autókázás után álnéven (Steinberg gróf és neje) jelentkeztek be a szállóba. A szimpatikus szerelmesek egész itt-tartózkodásuk alatt kerülték a feltűnést, azonnal útikönyvet szereztek és civilként, csupán két, később érkező detektív kíséretében nézelődtek a városban, élvezték a forró fürdők nyújtotta örömöket. A szálloda személyzete később hosszan dicsérte kedvességüket, természetességüket, látogatásuk pedig évtizedekre megalapozta a Gellért hírnevét.
Forrás: Friss Ujság, 1937. február (42. évfolyam, 26-48. szám)
5/6
Mark Twain (1899)
Az író 1899 márciusában érkezett Budapestre. Meglepő, hogy az életének éppen egyik legnehezebb szakaszában lévő híresség nevettetni jött és több humoros estet is tartott, a társasági feladatokon kívül pedig Jókai Mórt is meglátogatta. A két híres író találkozása kedélyesre sikerült, Jókai büszkén mutogatta Twainnek a jubileumára kapott ajándékokat. Az amerikai író előadásai igen sikeresek voltak, mindenkit elvarázsolt élénksége, szellemes stílusa.
Vicces adalék, hogy az angollal hadilábon álló magyar nézők annyira aggódtak a Lipótvárosi Kaszinóban rendezett humoros Twain-est előtt, hogy megbíztak egy angolul jól tudó urat, hogy az est folyamán üljön az első sorba, majd bajszán egyet pödörve jelezze, ha az író csattanóhoz ér, hogy akkor is a megérdemelt jutalomnevetést zsebelhesse be, ha a tréfát senki se érti. A segítségre azonban végül nem volt szükség Twain kiváló előadó képességei miatt.
Forrás: Élet és Irodalom, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
6/6
+1: Aki itt se volt (Casanova, 1759)
Makacsul tartja magát a szóbeszéd arról, hogy a történelem egyik leghíresebb szoknyabolondja, Giacomo Casanova Csehország felé menet megszállt, sőt csábított is Budán. Erről mi is megemlékeztünk, mikor részletesebben mutattuk be a Battyhány tér egyik legszebb épületének kalandos történetét. A rokokó stílusú házban ugyanis egykor a Fehér Kereszt fogadó működött, állítólag itt szállt meg a hírhedt kalandor, aki azonnal meg is szöktette volna a helyi, szerb fogadós csinos leányát. A hölgy becsületén esett sérelmet azonban a bicskával felfegyverkezett vőlegény és cimborái hamar megtorolták és jól elpáholták a velencei szívkirályt.
Ez a szóbeszéd Held Albert 1913-as, Pesti Hírlapbeli cikke alapján bontakozott ki, de hasonló történetről olvashatunk Kárpáti Aurél 1914-es novellájában is, itt azonban a helyszín a Tabán, ezen belül is a Hadnagy utca 14. szám alatti fogadó. Maga Casanova nem igazán emlékezik meg arról, hogy Budapesten ennyire pórul járt volna, persze nem lenne meglepő az sem, ha a nagy kalandor titokban akarta volna tartani kellemetlen emlékeit, amit ugyan nem a pesti nők, hanem inkább felszarvazott udvarlóik okoztak.
