Június 24-én a
modern metalcore
két megkerülhetetlen zenekara adja első magyarországi koncertjét. Mindkettőnek köze van a
Rise Records
piaci szerepének növekedéséhez, mindkettő végigjárták már a világot az összes kedvenc zenekaroddal, sőt, együtt is turnéztak már sokszor, Európában legutóbb épp három évvel ezelőtt. Ez még kevés? Az egyikőjük nem tud létezni
billentyűszőnyegek
, a másik pedig
csínján adagolt deathcore-elemek
nélkül. Közeledünk? Mindketten
ókori szimbólumokhoz
nyúlnak vissza, és mindkettő koncertjét évek óta várod: a
We Came As Romansről
és a
Miss May I
-ról van szó. Előttük magyar megfelelőjük, az
Our Youth
izzítja be a hangulatot! 

A detroiti
We Came As Romans
eddigi kilenc éve
igazi sikertörténet
, hiszen a
három nagylemezt
a háta mögött tudó banda nemcsak a legjobbkor volt a legjobb helyen, hanem egy olyan tendenciát is beteljesíthetett, aminek köszönhetően a
metalcore történetének is egy újabb fejezete
vette kezdetét. Elvégre a
kilencvenes évek disszonáns-nyers
és
határfeszegető arculatát
követően az
ezredforduló svédelt
,
dallamközpontú váltását
egy olyan, az
emocore
világával is szemező hangzás igyekezte felváltani, amely az
UnderOath
térhódításán, majd a
The Devil Wears Prada
felbukkanásán keresztül teljesen új lehetőségeket adott az előző évtized közepén egy akkor látszólag halálra ítélt megszólalásnak. Már mai szemmel nézve is daliás idők ezek: új szerepkört vett fel a
breakdown
, elkezdte szárnyait bontogatni a (TDWP egyik lemezét is kiadó)
Rise Records
, és a gitárokkal megegyező funkciót kapott a
szintetizátor
. Ezt a hagyományt pedig a
We Came As Romans
teljesítette be, akik bemutatkozó nagylemezükön egy látszólag már kitaposás alatt lévő ösvényre léptek rá, ám mégis tudtak
annyi izgalmat
csempészni a
To Plant a Seed
dalaiba, hogy az igazolja a korábbi EP-k kapcsán kialakult nemzetközi érdeklődést. Az
Equal Vision
gondozásában megjelent, és a mára méltán ismertté vált Joey Sturgisszel rögzített lemezt lényegében másfél évnyi folyamatos turnézás követte: fesztiválkörutak és klubturnék váltották egymást, így a zenekar második lemeze már a turnébuszok és nightlinerek tereiben születhetett meg. Az
Understanding What We’ve Grown To Be
pedig nem csak címében volt árulkodó: az európai terjesztést is megélt lemez a debütanyag hangzásától is el mert rugaszkodni. A zenekar legutóbbi lemeze, a
Tracing Back Roots
2013 nyarán jelent meg, és a John Feldmannal (All Time Low, The Used, Black Veil Brides) rögzített lemez is tovább csiszolta a formáció hangzását, amelyben a
dinamikus riffek
mellett a
súlyozott breakdownok
és az
atmoszférateremtő szintetizátortémák
vállalnak oroszlánszerepet.




És ha már az oroszlánoknál tartunk, az A38 a legnagyobb örömmel mutatja be David Stephensék vendégét, az ohiói
Miss May I
legénységét. Napjaink egyik
leginkább ízlésformáló metalcore-zenekara
az elmúlt években nem csupán a metalcore világát, hanem a Billboard listáját is meghódította dalaival, amelynek receptje a
refrénközpontúságban
rejlik. A frontember Levi Benton orgánuma és karaktere alapjaiban határozza meg a zenekar arculatát, ami – a srácok által sem tagadottan, sőt, büszkén említve – olyan formációk hatására kristályosodhatott ki, mint az
As I Lay Dying
, az
All That Remains
, az
In Flames
vagy a
Darkest Hour
. Ez persze hallatszik is az eddig három nagylemezt jegyző zenekar anyagain, ugyanakkor elvitathatatlan, hogy a
kiemelkedő dalszerzői véna
is kellett ahhoz, hogy 2010-ben a
Monument
dalcsokra olyan nemzetközi figyelmet vívhasson ki magának, melynek köszönhetően a srácok egyből beírhatták magukat az összes kötelező tengerentúli és európai fesztiválkörútra. A
helyenként thrash-es
, de minden értelemben
metalközpontú
zenekar áprilisban jelenteti meg legújabb lemezét, a definitív címmel felvértezett
Rise of the Liont
, amelynek dalai kiemelt helyet kapnak majd a srácok első hazai koncertjén, az
A38 Hajó
fedélzetén.