A
japán techno
olyan, mint a japán kultúra – igen izgalmas, hiszen a hagyomány és a jövő, a régi és az új, a
klasszikus és a modern
összesimulásáról szól. Júliusban a Technokunst japán technóval mozgatja meg az
A38
Hajó szubjait, méghozzá a legjobb fajtával: undergrounddal! Vendégünk
Takaaki Itoh
.
A techno a
kilencvenes évek
elején tört be Japánba, és szinte azonnal el is kezdett „áldozatokat” szedni - egy, a technológiában ennyire élen járó nemzetnél ez persze nem csoda. Ami számunkra érdekes, hogy az ifjú Takaakit is ekkoriban nyűgözte le teljesen az új stílus, olyannyira, hogy
1994
-ben Észak-Japán már az
általa szervezett, nemzetközi felhozatalú
partiktól volt hangos. Nem sok kellett persze hozzá, hogy ezek után mint producer és lemezlovas is megmutassa elkötelezettségét a műfaj iránt, elismertsége pedig azóta is töretlen.





Európába a kétezres évek eleje óta látogat rendszeresen, azóta megfordult az
Awakeningsen, a Maydayen, a Cosmic Trip
fesztiválon, de még a
Szigeten
is. S hogy hogyan lesz egy szigorú underground elveket valló japán techno-atya ennyire népszerű Európában is? A válasszal nyitottunk: a hagyomány és a jövő, a régi és az új, az
underground és a populáris mesteri összesimítása
által.





Takaaki zenéje, szettjei az elképesztően
sűrű poliritmikára
épülnek – talán senki más nem tud ennyire
dinamikusan
rétegezni dobokat, zajokat, szubokat, ritmusokat, mintákat úgy, hogy a techno lüktetése, dübörgése ne vesszen el – sőt, felerősödjön.






Gépesített taiko-dob együttes, szamurájkard-techno, japán technológia egy intézményalapító senseitől
, hozzá a megfelelő magyar virtus Isu és Dorka lemezjátszóiról és a Kiégő Izzók projektorlencséiről – mindez a következő Technokunst-esten a Hajón. Kihagyni tilos!