Marc-Olivier Wahler kurátor, művészeti író Ősz Gábor jelenlétében
megnyitja a Ludwig Múzeum teraszán a
Háromszor Három
kiállítást, 19:30-tól pedig egy
speciális DJ szett
kíséri a kiállítást.
Az Amszterdamban élő és dolgozó
Ősz Gábor
egyéni kiállítása a Ludwig Múzeum olyan hazai, illetve magyar származású alkotókat bemutató sorozatába illeszkedik,
akiknek munkássága kevéssé ismert Magyarországon
. A 2010-ben a Paris Photo BMW-díját elnyert művész eddigi életművén végigtekintve szembeötlő a következetesség. Hónapokon, esetleg éveken át foglalkozik egy-egy problémakörrel, amelynek során
fény és építészet kapcsolatát vizsgálja
, vagy olyan kérdéseket analizál, hogy mi a
fotografikus reprezentáció határa
, mi a valósághoz való viszonya,
mi az, amit valósnak nevezünk
. A kísérletező, konceptuális jelleg végigkíséri tevékenységét, amelynek alapja az a töretlen figyelem, amely a valóságra, valamint az ember és az őt körülvevő tér kapcsolatára irányul.
Analóg fotográfiai eljárások
- mint a camera obscura vagy lyukkamera technika - használatával visszafogott képi világú, esztétikailag rendkívül erős karakterű fotográfiai életművet alkotott.






„Mire alkalmas a kép? Miből áll össze a kép?"
E két kérdés ugyanolyan fontos, mint a leggyakrabban feltett:
mi a kép?
Ősz Gábor hosszú évek óta folytatott, módszeres vizsgálataiban a három problémát egyenrangúan és párhuzamosan szemléli; sorozataiban egymással szorosan összefüggő kísérleti helyzeteket hoz létre, amelyekben a képiség jellemzőit kutatja.





Kísérletei alapvetően három nagyobb csoportot alkotnak. Első megközelítésben a
fény jelenségéből és észlelésének élményéből kiindulva veti fogalmi vizsgálat alá a fényből létrejövő képet
. A kép ebben az esetben egyszerre érzéki benyomás és elméleti konstrukció, amely filozófiai fogalmak - ontológia, fenomenológia - mentén válik elemezhetővé. A második vizsgálati szempontot az elsővel
az észlelés és az érzéki élmény köti össze
. Ősz a képi jelenséget addig bontja tényezőire, amíg el nem jut a számára leginkább meghatározó elemhez; ezt az elemet változtatja aztán - mint egy valódi fizikai kísérletben -, hogy beavatkozásaival a kép minél pontosabb megismeréséhez jusson. A
fénykép fogalmait bontja alkotórészeire
, hogy eljusson a fénytől a felületet formáló pigmentig, a tértől a kamera helyzetéig (és vissza). A harmadik megközelítésben elsősorban azt vizsgálja, vajon
mit képes megragadni a fotó a világból
, mennyire használható a kép mint narratív eszköz; mennyiben képes a fénykép megidézni, elfedni vagy átírni egy kiválasztott történeti kontextust. Képi kísérleteinek éppúgy lehet helyszíne egy semleges és üres szoba, mint az Atlanti Fal egykori bunkere, vagy Hitler valaha volt dolgozószobájának hűlt helye.





Ősz Gábor fotográfiai kísérletei nyomán valamennyi, történelmi eseményekkel terhelt helyszín a kép vizsgálatának lecsupaszított terévé válik.