Az utóbbi évek egyik nagy
blogger-megmondókedvence
, a cipőbámulós
pszichedéliát
a
csörömpölős lo-fi blues-rockkal
egyedi módon elegyítő amerikai-új-zélandi trió, az
Unknown Mortal Orchestra
idei turnéja Budapestet is érinti.
Előttük




a kitűnő
Mozes & The Firstborn
lép fel.
Az
Unknown Mortal Orchestra
manapság már-már szokványosnak mondható internetes sikersztorija 2010 elején kezdődött, amikor az
új-zélandi noise pop
csapat, a
Mint Chicks
kisebb botrányok után feloszlott, és a gitáros
Ruban Nielson
összeállt két portlandi haverjával.





A még név nélküli zenekar Bandcamp-oldalára feltöltött
befelé űrhajózós
, Nielson
fejhangú vokáljával
megerősített, csattogós-recsegős
pszicho-pop
számokat a lo-fi őrület csúcspontján hamar felkapták a zenei blogok, és a nagy népszerűség végül is arra ösztönözte a három zenészt, hogy komolyan vegye magát, mindenekelőtt nevet adjon az együttesnek, és nekiálljon lemezt írni.


Ami hamarosan el is készült, és az egyik legmenőbb indie kiadónál, a
Fat Possumnál
jelent meg. A kritika pedig, a vájtfülű közönséggel együtt az egekbe menesztette az Unknown Mortal Orchestrát, kiemelve, hogy a szokásos lo-fi slágereknél jóval
mélyebb, melankolikusabb és sokrétűbb anyagról
van szó.





Helyenként egészen
popos
, de
barkács-jellegüket
mindvégig megtartó számok, a csilingelős, recsegős-ropogós lo-fi megoldásoknál jóval árnyaltabb és szofisztikáltabb hangszerelések, Nielson egyedi orgánuma és az egész lemezt mélyen átitató
szomorkás pszichedélia
emelte ki a lemezt a nagy indie-átlagból, olyannyira, hogy az együttes agyonnyerte magát az új-zélandi mainstream zenei díjkiosztókon is.


Az idén februárban megjelent második Unknown Mortal Orchestra-album a zenekartól megszokott puritanizmussal csak a
„//”
címet viseli. A helyzet annyiban változott, hogy a lemez stílusában
jóval színesebb
lett az előzőnél, és az UMO már komoly, néhol kifejezetten felkavaró videóklipekkel is megtámogatta a slágergyanús szerzeményeket.





Nyilvánvaló, hogy az egykori névtelen hobbizenekar három év alatt komoly és egyedi hangú produkcióvá érett, amihez kitűnően illik egy A38-as klubkoncert hangulata.