Júlis 3. és 4. között rendezi meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a belvárosi Uránia moziban a Kínai filmnapokat.
A mozgófilm viszonylag korán eljutott
Kínába
, az első vetítést 1896-ban tartották Shanghaiban, egy varietéműsor keretében. Az első kínai filmfelvétel 1905-ben készült egy pekingi operajelenetről, amelyet aztán belépődíj ellenében vetítettek le egy fényképész szalonjában. A legkorábbi ránk maradt kínai film az 1922-es




Gyümölcsárus (Zhiguoyuan).




A Kínai Népköztársaság 1949-es kikiáltása után a film sokáig elsősorban propagandacélokat szolgált, a filmesek új nemzedékét részben Moszkvában képezték ki. A mozi a politikai üzenetek közvetítésének fontos csatornájává vált, a szocialista realista alkotásokat falusi főtereken, gyárakban, iskolákban vetítették. A korszak fontos fejleménye a világszínvonalú kínai animációs filmek megjelenése, amelyek a hagyományos kínai motívumokat az új technikákkal ötvözték.






Az 1966–76 közötti „kulturális forradalom” alatt a filmes élet csaknem teljesen megszűnt, a művészeket meghurcolták, a képzés szünetelt, az engedélyezett filmek száma nyolcra csökkent.




Ma a
kínai filmgyártás
rendkívül sokszínű, egymás mellett élnek és versengenek a különböző nemzedékek, irányzatok, stúdiók és producerek. A filmek között szinte mindenféle alkotás megtalálható, a filléres amatőr filmektől a nagy költségvetésű történelmi tablókig, a csak külföldi fesztiválokon bemutatott művészfilmektől a tízmilliós nézettségű közönségsikerekig, a független filmektől az államilag támogatott szuperprodukciókig. A filmeket 16 nagyobb és számtalan kisebb stúdió gyártja és 32 vállalat terjeszti. Az állam szerepe ma is jelentős, a gyártási költségeknek mintegy felét fedezik magánbefektetők.




A részletes programleírás
itt
található.