A
kortárs brit folk-punk
egyik legnagyobb alakja, a legutolsó lemezével (
Tape Deck Heart
) a világsztárok közé lépett, egy
teltházas Wembley-koncertet
és egy
olimpiai nyitóünnepség-fellépést
maga mögött tudó
Frank Turner
márciusban klubkoncertet ad az A38 Hajón.
Frank Turner
a mai napig
nagyszerű koncertprodukcióiról
híres, egészen  legutolsó lemezéig nem is nagyon szeretett stúdióban molyolni. Jellemző, hogy nem egy albumát (amik között feltűnően sok a split, azaz más előadókkal felesben megosztott lemez) mindössze
egyetlen délután alatt
írta meg és egyetlen nap alatt vette fel.






Okos és őszinte szövegek, egyszerűségükben is magukkal ragadó folk-rock balladák
– Turner a politkus és érzékeny b
rit folk-punk
legszebb hagyományait követi, a
Chumbawamba
és a
Levellers
távoli követőjeként (az ujjaira is egy egykori „leveller”, Freeborn John Lilburne felvett nevét tetováltatta).





Látszólagos politikai elkötelezettségét csak erősítették az olyasfajta dalok, mint például a ''Thatcher Fucked the Kids'' (Thatcher Elbaszta A Gyerekeket), amiben az egykor Vasladyt teszi felelőssé egy egész generáció tönkretételéért. Ugyanakkor Turnertől minsig is távol állt a direkt politikai szerepvállalás. „Nagyon megbántam azt a dalt, mert egy csomó ember kezdett járni a koncertjeimre, akiket nem érdekelt a zeném, csak az, hogy éppen valami olyasmit mondtam, amivel egyetértettek” - fogalmazott egy interjúban.





Közben összeállt kísérőzenekara, a
Sleeping Souls
is, amelynek tagjai évek óta hűségesen követik a frontembert. Frank Turner szövegei, dalai, lemezei egyre népszerűbbek lettek, olyannyira, hogy a 2011-es, Shakespeare
János királyát
idéző
England Keep My Bones
lemezzel (az ugyanebben az évben megjelent PJ Harvely-album, a Let England Shake párdarabjával) már komoly kultuszt épített maga köré.





2012-ben már
két arénafellépése
is volt, az egyik egy telt házas Wembley-koncert, a másik pedig, milliárdnyi néző előtt a londoni olimpia Danny Bolye rendezte nyitóünnepségén. Nem csoda, hogy a 2013 áprilisában – immár egy mainstream multinacionális kiadónál, az Interscope-nál – megjelent
Tape Deck Heart
már egyenesen sztárstátuszba röpítette, és a lemez második lett a brit eladási listán.





A
Tape Deck Heart
Amerikában felvett, már-már
folk-popba hajló, slágeres, nagyköltségvetésű produkció
, ám Frank Turner szerencsére nem vesztette el az ártatlanságát. Ugyanaz a
tépődő, finom, helyenként filozofikus hangütés
, elegáns folk-pop-rock dalok jellemzik, mint a korábbi darabokat. És Turner, talán hogy leszerelje az „árulót” kiáltókat, a lemez megjelenéséve szinte egyidőben újabb projektbe vágott: a
Möngöl Hörde nevű vad, súlyos, fejleszakasztó hardcore-punk trióba
, amivel kissé visszatért ifjúkori önmagához, nem kis sokkot okozva a balladisztikus Frank Turnert kedvelőknek.