Emika dubstepből, triphopból, minimálból és érzékeny, okos popból ötvözött élő

produkcióját
tavaly már láthatta a közönség az A38 Hajón, ezúttal itt az ideje, hogy második, nemes egyszerűséggel (és cseh gyökereire utalva)
DVA
címet kapott lemezével is megismerkedjünk.
Emikára
nagy hatással volt a kortárs elektronikus színtér egyik legfontosabb helyszíne, a
berlini Berghain klub
, olyannyira, hogy klub lemezsorozata, az
Ostgut Ton
ötödik darabja Emikának a klubban felvett „zajaiból” készült el.


Producerként kíméletlen
professzionalizmus
jellemzi, nem véletlen, hogy karrierjének felívelése, professzionális énekesnővé válása előtt „polgári” életében a világ vezető hangszoftver-gyártója, a Native Instruments hangmérnökeként dolgozott.
Éteri, elszállós, ugyanakkor súlyos ütemek zuhogásával tarkított fellépései
egyszerre vokális produkciók és nagyszabású gépészkedések, aminek középpontjában mindig ott van Emika varázslatos személyisége.


Ez a súlyosság némiképp oldódni látszik a
második lemezen
, a kritika által szintén agyonünnepelt
DVA
albumon. Az
elektronika söltét oldala
persze itt is megtalálható, de
érzelmesebb és érzékibb elektro-soulban
oldódik fel, és helyenként Emika
klasszikuszenei képzettsége
is elő-előkerül, például a bevezető darabban, amiben Michaela Srumova cseh operaénekesnő is közreműködik.


Ugyanakkor Emika jó érzékkel kacsintgat a pop felé, a DVA egyik legmeglepőbb száma például az agyonjátszott Chris Isaak-szerzemény, a
Wicked Game
darabjaira szedett, komor hangulatú újraértelmezése.


Emika új albuma legalább olyan erős, hatásos és eredeti, mint a máris klasszikussá vált első lemez, úgyhogy egészen különleges élményben lehet részünk ezen az októberi estén.