A jobbára
hagyományos táblaképeket
festő
Duliskovich
az A38-as
''Közelebb''
című kiállítása a
hivatásos művészetértelmezők kiiktatásával
hívja befogadásra a nézőt, s mindezért egyre inkább és jobban hajlandó l
elépni a falvédőről
. Furcsa, kizökkentő kiállító tér és egy egyedi művészi vízió.
A jobbára hagyományos táblaképeket festő Duliskovichot az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatja a kérdés, hogy lehetne a
kiállítás-látogatók számára közvetlenebbé tenni a befogadás folyamatát
, közelebb hozni a művet a nézőhöz.
A probléma már a nemrégiben a Műcsarnok Mélycsarnokában megrendezett
’B’ terv című kiállításának koncepciójában
is érzékelhetően megjelent. Az egyes művek
görcsös érteni akarását oldandó
a művész a
kizökkentés
eszközeivel kísérletezik. A
hagyományos táblaképek köré rendezett miliő
pusztán a megtévesztést, a figyelemelterelést szolgálja. A kiállítás terében a Duliskovich-művek mellett számos olyan – akár jelenetbe rendezett – tárgy, is megjelenik, mely a
műnek nem része, feladata pusztán a kizökkentés
, a zavarás, a megtévesztés, a gerjesztés.
A festmények alanyainak Duliskovichra oly jellemző
időtlenségéhez
hasonlóan az installációhoz használt tárgyak is hordozzák ezt az
idő- és térbeli meghatározhatatlanságot
. A kiállított kép, a
köré rendezett környezet
és a kettő között összefüggést kereső látogató óhatatlanul egy
egyszeri és megismételhetetlen abszolút jelen idejű kép
részleteivé válnak.
A válasz benned van!
– ezt a gondolatot provokálja Duliskovich kísérlete, mely a hivatásos művészetértelmezők kiiktatásával hívja befogadásra a nézőt, s mindezért egyre inkább és jobban hajlandó lelépni a falvédőről.
