2012 végére a
Crystal Castles
harmadik, III címre keresztelt nagylemeze is elkészült, amely kiváló apropót ad ahhoz, hogy egy európai klubturnéval rázhassák fel a téli álmomra szenderedő közönséget.
Márpedig a Crystal Castles zenéjére mindent lehet csinálni, csak épp aludni nem: lendületes és változatos dalszerkezeteik az igényes hangszerelésben teljesednek ki, amiben mindenképp új lépcsőfokot jelent az új album, hiszen jelen esetben Ethan teljesen kicserélte saját szintetizátorait, és a felvételek sem számítógéppel, hanem analóg módszerrel, szalagos rögzítéssel történtek. Az autentikus megszólalás miatt pedig a kanadai elektro-punk duó már felvételen is élőbben fog szólni, mint valaha: és aki látta őket a Szigeten, pontosan tudja, mekkorát robbannak koncert közben a Crystal Castles tekintélyt parancsoló, sötét hangulatot árasztó ütemei, amelyek új korszakot indítottak útjára a kortárs elektronikus zenében.
Nem is véletlen, hogy az NME az előző évtized egyik legjobb albumának nyilvánította a gyűjteményes jelleggel kiadott CC-bemutatkozást, hiszen az ott hallható, mintegy programszerűen összeválogatott elektrozajpop szerzemények úgy teremtettek új hagyományt, hogy közben régebbi, egymástól elkülönülő tradíciókat mostak össze. Ez pedig mindmáig érvényes.
