Bihari Ágnes bátor: sosem olvad bele a környezetbe, de mindig része az általa láttatott világnak.
A kiállítás erős hangulatú
hármas portréi
t olyan fotók veszik körbe,
amelyek
Mexikó festői tájairól
illetve „városi pampái”-ról
készültek, ezzel mintegy beágyazva a néző számára ismeretlen arcokat saját közegükbe: utcáik, lakó- és irodaépületeik, mágikus hegyeik és festői lankáik közé.
A kiállítást
Kincses Károly
nyitja meg. A megnyitón
Wahorn András (A. E. Bizottság)
és
Balázs Ádám
zenélnek.
Bihari Ágnes két évvel ezelőtti, kubai képeket bemutató kiállítása (
Tránsito Privado
) után elnyert egy mexikói állami ösztöndíjat, a mostani kiállításon az ott töltött egy év élményeit dolgozza fel.
Bihari vizuális élményeit, képeinek alanyait véletlenszerűen találja meg - utcákon, aluljárókban, háztetőkön, kapualjakban. Kamerával a kézben szemtől szembe kerül ismeretlenekkel, és mindettől nem jön zavarba; ugyanakkor egészen sajátos tehetséggel ébreszt bizalmat az idegen táj lakóiban, a mindenkori bennszülöttekben, akik ismerik a terepet.
Képeinek alanyai olyan természetességgel fordulnak a kamera felé, mintha mindig is ezt tették volna, mintha folyton csak ez a kamera nézné őket.
E fotókat nézve az az érzésünk, mintha készítőjük legalábbis terepszínű lenne, pedig nem az, éppen ellenkezőleg.
