A
lo-fi zene
perifériáján tengődő kultuszhuszárából a vájtfülű zeneőrült közeg idoljává előlépő kvázi-hibbant iróniaművész – nagyjából így lehetne körülírni
Ariel Pinket
, aki pályájának első háromnegyede nagyrészt a homályban telt, a folyó évtized kezdetével azonban olyan sebességbe kapcsolt, amire valószínűleg még a rózsaszínhajú mágus sem számított, amikor egymaga eszkábálta össze furábbnál furább agymenéseit a '90-es évek közepén.
