Jó technót sokféleképpen lehet játszani: virtuozitással, technikásan, rutinból, feszesen, póz vagy álarc mögé bújva, de azért valljuk be, a techno leginkább akkor jó, ha őszintén, lélekből és lelkesedésből, sallangmentesen játsszák - ha pedig nyár van, akkor ez felszabadult őszinteség esik a legjobban a tánctéren. Ti is ilyet kaptok majd a Technokunst júniusi állomásán egy igazán őszinte és lelkes underground hőstől,
Alex Bau
tól!
Bau két dolog miatt hírhedt elektronikuszenei körökben: az egyik az a hihetetlen eklektika, amit zenei előéletének nevezünk: Depeche Mode partik, EBM és szintipop, Ministry és Jerry Lee Lewis egymás mellett a gyűjteményben – de nem folytatjuk, értitek ti ezt. A másik az az érzés, amikor egy szettjét hallgatva tátott szájjal kérdezed magadtól: hogy lehet mindennek ellenére ennyire technikás, koncentrált, kikristályosodott technót játszani? Alex Baunál a titok a két dolog kapcsolatában rejlik: a rugalmasság, a változatosságra való törekvés, a konvenciókat figyelmen kívül hagyó gondolkodásmód minden egyes szettjében egy friss, szokatlanul új hangsúlyrendszert vezet a tánctérre. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Kiszámíthatatlan, mégis piszokjól működő technót a spektrum minden oldaláról. Húszperces minimal-blokkok robbanak fel hirtelen üvöltve ugrálós arénaslágerekben, finom és kimunkált laborhangok úsznak át sötét és torz ipari zörejekbe, néha Chicago, néha Detroit, néha asszimmetrikus, néha szállós-vivős - egy valami állandó csak: a minőség és a nagyon jó hangulat!





Ajánljuk, hogy nevezzetek be erre az estére, igazi gondűző őrületre lehet számítani, és nem csak Alex Bautól: Isu és Dork a lemezjátszók, a Kiégő Izzók csapata pedig a látványkütyük mögött adja majd hozzá az estéhez a magáét. Ha pedig olyan szép időnk lesz, mint amilyen júniusban általában lenni szokott, várunk titeket koktélozni a Hajó Orrteraszán, a Lick The Click! lassan legendaszámba menő délutáni partiján. Szóval semmi különös, csak lelkesedés, őszinteség, és egy igazi nyári Technokunst-buli.