A projekt
három alkotó
tevékenységének az eredménye, mely során egyedi módon kapcsolják össze a
hagyományos festészetet
az
elektronikus audiovizualitással
.
Köves Éva
és
Sztojánovits Andrea
együttműködése 2009-ben kezdődött,
Borosi Gábor
2013-ban csatlakozott a
Monochrome Clack
formációhoz.
Köves Éva
sajátos munkamódszere során
fotográfiáit előbb vászonra kasírozza
,
majd olajjal továbbfesti őket
, és többnyire nagyméretű, akár több tucat darabból összeálló
festmény-installációkat
hoz létre belőlük.






Autonóm
művész, aki semmilyen művészeti csoporthoz nem tartozik, de téma- és gondolatvilága,
urbánus elkötelezettsége
erősen rokonítja a huszadik század első felének, elsősorban
Moholy-Nagy László
és a
Bauhaus geometrikus
,
konstruktivista
programjával. 1989 óta közel 30 egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön, számos csoportos kiállításon szerepelt, s gyakori részvevője a
kortárs magyar képzőművészetet
bemutató reprezentatív kiállításoknak.






Sztojánovits
2009-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem
Intermédia tanszékén
, jelenleg az egyetem doktori iskolájának hallgatója. Közel tíz éve a
digitális képalkotás
egyik határterületével,
improvizatív audiovizuális performanszokkal
, elterjedtebb nevén
VJ-zéssel
foglalkozik elméletben és gyakorlatban egyaránt. Művészeti tevékenysége szempontjából meghatározó a
VJ-kultúra, látványvilág és gondolkodásmód transzportálása
a „hagyományos” képzőművészeti területekre, legyen szó installációról vagy performanszról.






Borosi Gábor
1987 óta foglalkozik elektronikus zenével, 1997-től vezető szakértője Magyarország
legismertebb hangtechnikai cégének
. Számtalan pop-rock lemezen, színházi- és filmes munkákban közreműködött mint zenész, hangmérnök és producer. Több könyv és publikáció fűződik a nevéhez. A 2000-es évektől Dj-ként hazai és külföldi rendezvényeken egyaránt játszott. 2008-ban alapította és azóta vezeti saját stúdióját, a
Metropol Stúdiót
. 2009-től a
Korai Öröm
együttes tagja.





Alkotásaik azon a felismerésen alapulnak, hogy az
olaj/fotó/vászon festményre (festmény-installációra) rávetülő számítógépes animáció (mozgás, fény)
egy
aktív befogadói magatartással találkozva a festmény statikus és a digitális animáció folyamatosan változó elemeiből új médiumot hoz létre
. A folyamat
animációs struktúráját
a festmény és a vetített animáció
együttesen
hozzák létre. Legfrissebb projektjükben az organikus rendszerű kaptárformák valós időben történő képtorzulások folytán mozgó szövetté változnak, a hang vezérlőfonalára reagáló vizualizáció által a festmények felületei érzékennyé válnak.