Holtai Gábor első egész estés moziján nem érezni, hogy első film, és azt sem, hogy szinte 0 pénzből és a lehető legszűkebbre szabott keretek és kevés mozgási lehetőség mellett készült. Ehhez persze szükség volt még pár dologra. Először is egy jól átgondolt és hasonló színvonalon megírt forgatókönyvre, amit a magyar horror- és thrillerirodalom fekete öves alkotója, a feszültségkeltést a kisujjából kirázó Veres Attila írt, akivel Holtai már a kisjátékfilmjeinél is együtt dolgozott.
Aztán ott vannak a kiválóbbnál kiválóbb színészek, akik közül hárman (Lovas Rozi, Molnár Áron és Znamenák István) korábban már forgattak a rendezővel, Holtai emlékezetes, Második kör című, alig 20 perces abszurdját készítették együtt. (Akinek van otthon HBO Max, az meg is nézheti.) De a többiek is említést érdemelnek: Szervét Tibor, Józsa Bettina, Zsurzs Kati, Gryllus Dorka és Simon Kornél, valamint a színész házaspár egyik fia, Simon Soma. Végül, de nem utolsósorban a helyszín is fontos „szereplő”, és különös erővel bír: a film nagy része ugyanabban a zegzugos, labirintusszerű, már-már átláthatatlan nagypolgári lakásban játszódik. Nemcsak a főszereplőnk, hanem mi, nézők is szinte elveszünk benne.
Lovas Rozi-interjú
We Love Budapest: Elsősorban komédiasorozatokból és romantikus meg családi vígjátékokból ismer a tévés-mozis közönség, ahhoz képest a mostani szerep – és maga a film is – egy éles váltás. Amikor felkértek a szerepre, volt benned olyan, hogy nem vállalod el?
Lovas Rozi: Nem, dehogy. Nagyon jó volt kicsit mást csinálni, mint eddig. Amikor Holtai Gábor rendező először a kezembe adta a forgatókönyvet, és ennek kábé öt éve, már akkor nagy hatást gyakorolt rám a történet. Nagyon mélyen érintett, és velem is maradt. Hitehagyott időszakaimban, ha erre a forgatókönyvre gondoltam, hogy egyszer csak lesz belőle film, az mindig erőt adott a továbbiakhoz. Mélyen belül régóta készültem erre a szerepre. Eddig elsősorban inkább érzelmes, vidámabb, könnyedebb műfajú filmekben szerepeltem, és most jólesik valami másban is megmutatni magam. Pláne, hogy egy olyan zsánert képvisel a film, ami nálunk viszonylag ritka. Az általam játszott karakter a központi szereplő, az ő szemén keresztül látjuk a történéseket, és vele együtt fedezzük fel a többi szereplőt. Ő az események mozgatórugója. Nagyon nagy színészi feladat volt megmutatni ennek a nőnek az átváltozását, főleg, hogy nemcsak pszichológiai útja van ennek a folyamatnak, hanem testi is, komoly erőnléti kihívásokat követelt tőlem a forgatás. De ezt a részét is kimondottan élveztem. Egyébként mindig hálás feladat eljátszani, amikor egy karakter ekkora utat jár be.
WLB: Te magad, mint filmfogyasztó, hogy állsz a krimi, thriller, horror mozikkal?
L. R.: A nagyon véres és nagyon horror dolgok nem állnak közel hozzám. A krimiket és thrillereket viszont kedvelem, pláne a sötét skandináv darabokat, meg a pszichothrillereket.
WLB: Az Itt érzem magam otthon is ez a műfaj. Szükséges ilyenkor valami pszichológiai előtanulmány, vagy bármi ilyen jellegű felkészülés?
L. R.: A fizikai akciókhoz és a kínzószobás dolgokhoz, a gúzsba kötéshez meg hasonlókhoz folytattunk némi előtanulmányt, és kaszkadőrökkel is próbáltunk. A belső folyamatokról pedig csak beszélgettünk. Hosszan és jó sokat, elsősorban Gáborral, a rendezővel. Érdekes volt, ahogy a forgatás alatt a látszólagos nehézség végül könnyebbséget okozott. Először a fizikailag kimerítőbb jeleneteket vettük fel. A kínzószobát. Vagy inkább a „benevelő szoba” jobb kifejezés. Hogy ezzel nyitottuk meg a forgatást, az megadta az alaphangulatot. Azonnal megéreztem, milyen az, amikor egy ember az akaratán kívül, szinte az egyik pillanatról a másikra egy olyan helyzetbe kerül, amikor nem tud védekezni, és az élete a tét. Ezt rögtön az elejétől kezdve a zsigereimben éreztem.
WLB: Univerzális kérdéseket feszeget a film, miközben vonatkoztathatjuk konkrét társadalmi-közéleti-politikai ügyekre is. Mit gondolsz erről?
L. R.: Ez a film öt évig készült, és két éve ilyenkor jártunk a forgatás felénél. És mi egy univerzális mondanivalójú mozit csináltunk: általános, nagyon bonyolult, mégis mindannyiunkra jellemző emberi viszonyulásokról, érzésekről, félelmekről, döntésekről szól a film. Mi történik az emberrel, ha a szabadsága kerül veszélybe, meddig gondolja magát szabadnak, mennyi kompromisszumot képes megkötni a saját biztonsága érdekében, meddig képes szemet hunyni nyilvánvaló hazugságok felett – és még folytathatnám. Ezekről és ezekhez hasonló kérdésekről szól a film. Igazából ez egy olyan történet, ami elég sok történelmi pillanatunkra ráhúzható lenne.
WLB: Nem tudom, mennyire vagy kemény a való életben, de a hétköznapi éneden mennyit keményített a szerep?
L. R.: Minden szerep hagy nyomot az emberben. Minimum ott van az az önismereti út, amit a szerep előhívásakor végzek el, az biztos alakít valamennyit, nem csak a karakterhez visz közel. De ez egy különösen nehéz forgatási időszak is volt, és nem csak a fizikai megpróbáltatások miatt. Ez egy teljes mértékben független film, nulla pénzből készült, és szinte mindenki baráti szívességből dolgozott. Sem a forgatási napok száma, sem a lehetőségeké nem volt túl magas, ez pedig feszített munkatempóval járt.
WLB: Vannak filmes legendák, pláne ebben a thriller/horror zsánerben, amikor egy-egy színész a forgatási szünetekben is benne maradt a karakterében, és úgy nyomasztotta, ijesztgette tovább a stábtagokat. Nálatok előfordult ilyesmi?
L. R.: Nem tudjuk megengedni magunknak azt, hogy benne maradjunk egy-egy karakterben, mert a 12 órás forgatás után mész a színházba, és ott egy teljesen más karaktert kell játszanod. Nincs az, hogy fél évig csak az adott filmmel és karakterrel van dolgunk. Mert úgy tényleg benne lehet ragadni egy-egy szerepben. Ezen a forgatáson egyébként volt egy jóféle nyugodt, biztonságos és csendes együtt hangulat, mindenki abban volt benne, egymást segítettük, beszélgettünk, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat amellett, hogy közben fegyelmezett munka folyt. Egy-egy megfeszített nap után néha azért a felgyülemlett feszültség és görcs bennem maradt, és előfordult, hogy még izomlázam is volt tőle.
WLB: Hogyan tudod ezt kipasszírozni magadból ilyenkor?
L. R.: Nekem szerencsére ott vannak a gyerekeim, a család, akikhez jólesik megérkezni egy 12 órás megerőltető forgatás végén. Másfelől pedig sokat sportolok, nagyon fontos számomra a mozgás. Nemcsak kitisztít, hanem jó gondolatokat is hoz, például terveket a következő napokra nézve.
Nehéz spoilermentesen beszélni a filmről, de nem lehetetlen, és az még nem spoiler, ha az alaphelyzetet eláruljuk – eleve kiderül a film első pár percében, meg hát végül is már a trailerből is. Adva van egy magányos bolti eladó, Rita (Lovas Rozi), akit egy este, épp aznap, amikor utolsó napját tölti a megszűnő munkahelyén, hazafelé tartva ismeretlenek elrabolnak. Amikor magához tér, egy vadidegen férfi (Molnár Áron) van vele, aki másik néven szólítja, és azt állítja, hogy testvérek. Aztán nem sokkal később megismeri a teljes családot, és ezzel az addigi nyomasztás csak fokozódik. A különös mozaikcsalád egyre durvábban mutatja ki a foga fehérjét.
Holtai filmje nemcsak kifejezetten eredeti, és nemcsak jó pár meglepő fordulat van benne, hanem ahonnan ahova eljutunk, az különösen bizarr meglepetés is. Az Itt érzem magam otthon akkor is tökéletesen működik, ha csupán a thrillert látjuk benne, de ennél jóval mélyebb, bonyolultabb és számos aktuális kérdést felvető mozi. Nemcsak elindít az emberben pár gondolatsort, de azok hosszú ideig vele is maradnak. És akármilyen abszurd a filmben ábrázolt helyzet, amibe a főszereplőnk önhibáján kívül belekeveredik, az még abszurdabb, hogy annyira azért mégsem abszurd, hogy ne lenne hihető. Attól válik igazán félelmetessé, hogy hamar leesik: amit látunk, abban nincs semmi elemelés, hanem az végül is maga a valóság. Vagy legalábbis közeli rokonok, ugyanaz a család.
(Borítókép: Varsics Péter)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
