Kedd délidőben érkeztünk meg a Drechsler-palotába: igen, odabentre, nem elé, ahogy ezt hosszú éveken keresztül tettük, amíg teljesen le volt zárva az Operaházzal szemközti Lechner-épület. Sorsáról sokat pletykálkodtak, a leendő befektetőiről is cikkeztek, mindig szem előtt volt a téma. Ez egy rendkívüli neoreneszánsz palazzo, gazdag történelemmel és központi elhelyezkedéssel, természetes, hogy közbeszéd tárgyát képezi. 2023-ra pedig már nincs több kérdés, elkészült, megnyitott, és a W Hotels következő európai szállodája lett. Ezzel pedig 14-re emelkedett a kontinensen található „dupla vés” felső kategóriás hotelek száma. Hozzánk legközelebb Prágában üzemeltetnek W Hotels intézményt.
Miért Drechsler-palota?
A Drechsler-palota név érdekes módon ugye nem köthető sem Lechnerhez, sem Pártos Gyula építészek nevéhez. Drechsler Béla a kávéház (és később a söröző) tulajdonosának neve volt, vagyis maguk a vendéglátóhelyek lettek olyannyira legendásak, hogy beépült a köznyelvbe ez az elnevezés.
De vissza Budapestre, az Andrássy útra és a szállodán belüli étteremre, ami a Nightingale by Beefbar nevet kapta. Első tagja angolul ’csalogány’-t jelent, ez pedig természetesen Hans Christian Andersen meséjére és a mese alapján komponált Stravinsky-zeneműre utal. Szemben az Operával, a néhai Balettintézet épületében igazán stílszerű névadás. A Beefbar márka pedig Monacóból érkezett, Riccardo Giraudi nyomán, és a múltban már találkozhattunk vele Budapesten is (egy másik szállodában, másik üzemeltetésben, ahol nem túl sokáig tartott ez a történet).
Európában összesen 9 országban üzemel Beefbar, több almárkával, a Nightingale pedig az első mediterrán-ázsiai ihletésű étterem.
Ami a környezetet illeti: talán a bámulatos szó fejezné ki leginkább a látványt. Az art deco keveredik a szecessziós elemekkel és a nagyon is mai gegekkel. Minden vibrálóan színes, az anyaghasználat és a dimenziók luxusérzést keltenek, viszont benne van a „cool” faktor is, vagyis nem veszi magát véresen komolyan.
Nincs brokátfüggöny és ezüst étkészlet, a fogásokat emojikkal díszített porcelántányérokra szedhetjük ki, nincs cloche és fehér kesztyű sem. Mi több, hiába a luxus, a Nightingale nem fine dining intézmény, hanem egy stílusosra szabott étterem a Beefbar égisze alatt, az említett mediterrán-ázsiai vonalat képviselve.
Hangulatos a terasz (amelyről egyébként régi, kávéházi formájában is ismerünk egy fotót, a legpezsgőbb időszakból), odabent pedig grandiózus a tér, minden egyes részletével együtt. Mondanánk, hogy jóleső a szemet pihentetni a bútorokon, díszítőelemeken, de pihenni nem fogunk, ahhoz túl sok az inger – és ez így van rendjén.
Fabio Polidori executive chef több mint egy évtizedet töltött Ázsiában (például Thaiföldön és Kínában), most tért vissza az öreg kontinensre. Konyhai kollégái döntően hazai szakácsok, cukrászok, de a szusipályán például koreai szakemberrel erősítettek.
A Nightingale fogásai megosztásra termettek:
az asztal közepére betolósan és csipegetve érdemes szemezgetni belőlük. Már a tálalásuk is ezt sugallja, szakítanak a klasszikus köret-hús, köret-hal formátummal. Zöldséges fogásokra, húsra, halakra, ázsiai barbecue-ra, wokra, grillre osztották a menüt, és már első olvasatra is kiderül belőle a nagyvilági jelleg. Nincs gulyás, csirkepaprikás és somlói sem. Ez a világmárka inkább azokkal az ízekkel és stílusokkal dolgozik biztonsággal, maximalizmussal, amiket hasonló módon már használt, és sikert aratott velük. Bár a budapesti Nightingale az első mediterrán-ázsiai Beefbar megoldás, de bravúrosnak bizonyult minden.
Ízgazdag, fűszerekben tobzódó, nagyon szaftos konyhára számítsunk, sok hallal, marhahússal és szusival.
Kicsit talán a Kaliforniában, valamint most az arab világban jellemző stílust fedezhetjük fel a földközi-tengeri és az ázsiai fogásokon keresztül (amolyan Los Angeles–Dubaj-tengely). Ropogós saláták, tempurázott tételek, tökéletes szusik (nekünk a pihe-puha beef nigiri lett a kedvenc!), gyozák, ázsiai grillezett marhahúsok, szaftos baók sorakoznak a változatos menün. A rock corn névre hallgató, húsmentes, tempurázott friss kukoricát csípős majonézzel csurgatva kár volna kihagyni, az ázsiai barbecue-ételek és a szusi is csúcsra jár.
A Nightingale mellett a házban még egy Lounge is elkülönül, ahol
megérkezni, pihenni, koktélozni is lehet, továbbá ahogy a múltban az említett söröző üzemelt az alagsorban, úgy a W Hotels esetében is vár valami a mélyben: a Society25 limitált befogadóképességű speakeasy bár. Erről viszont most még nem szól a mesénk. Talán majd egy következő alkalommal
„dalolunk”
róla. Most csak a csalogány trilláját hallgattuk meg.
