Érkezzünk a Petőfi híd pesti hídfője és a zajos, forgalmas körút irányából vagy a szintén hangos és pezsgő Kálvin tér felől, a Bakáts, a Knézich, a Tompa és a Ráday utcák határolta Bakáts térre érve támad egy kis nyugalmas, békebeli érzésünk. Mintha egy közepes méretű vidéki városban járnánk, mondjuk, 100 évvel ezelőtt. Semmi fura nem lenne például abban, ha egyszer csak begurulna a térre egy konflis, megállna a templom előtt, majd leszállna róla egy jól szituált, háromtagú család, és besétálna az épp akkor kezdődő misére. Ferencváros legfontosabb, jelképes tere a Bakáts, melynek története nem elválasztható a közepén álló templom történetétől.
A Bakáts téri kirándulásunkat kezdjük a mából indulva! Az már régóta nem volt vita tárgya, hogy a tér felújítására szükség van. Leharcolt, elhanyagolt, koszos, mocskos, a szépségét vastag porréteg fedi. Volt abban valami szomorúság, amikor az ember odament a térre és körbenézett. A tér felújítására ugyan volt terv és látványterv is – aszfalttal, térkővel, díszkúttal megújított dísztér volt az elképzelés –, de tavaly végül úgy döntött az önkormányzat, hogy felülbírálja azt, mert túl sok kő szerepelt benne, és túl kevés zöld.
Első körben az önkormányzat bevonta a lakosságot is, hogy első kézből tudja meg, ők mit szeretnének a térre, és hogy mire szeretnék azt használni. A végeredmény alapján pedig a helyben élők is zöld, pihenésre, üldögélésre, kikapcsolódásra alkalmas közösségi teret szeretnének a Bakátsra. A lakosság megkérdezése után, meglepő módon, a képviselő-testület továbbra is a régi tervet támogatta, majd váratlanul bejelentkezett a 10 millió fa közösség ferencvárosi csoportja is. Ők konkrét elképzelésekkel érkeztek, hogy az eredeti, alapnak végül is jó tervet mely pontján is kéne megváltoztatni ahhoz, hogy minden sokkal zöldebb legyen. A felújítás még idén tavasszal elkezdődik, év végére pedig befejeződik, és azok is elégedettek lesznek vele, akik az eredeti elképzeléseket szerették, meg azok is, akik több zöldet szerettek volna a megújuló Bakáts térre.
Ferencváros 1792-ben vált önállóvá, de már a 12–13. században is település volt a helyén: előbb Pesterzsébetfalva, majd később csak simán Szentfalva volt a neve, és a törökök pusztították el, majd az 1700-as évekig nem nagyon volt élet meg település a területen, amikor is elkezdett benépesülni. Az évszázad első felében még csak pár ház, három utca és mezőgazdasági területek voltak itt, majd 1760 után hirtelen meglódult a fejlődés. Eleinte Józsefváros része volt, majd 1792 decemberétől önállóságot és saját nevet kapott: I. Ferenc után lett belőle Ferencváros. Az ezt követő gyors fejlődés ütemét elég csak két adattal szemléltetni. Míg az 1800-as évek elején mindössze 1864-en laktak itt, 100 évvel később már 60 ezren.
A Bakáts tér kialakulása és az ott álló templom felépítése szorosan összekapcsolódik. Az 1700-as évek második felében a telket egy Fellner János nevű bognármester vásárolta meg, végrendeletében pedig Ferencvárosra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy ott egy templomot és egy plébániát építsenek fel, ami végül 1822-re készült el, mindössze négy hónap alatt – az a templom még nem az volt, amit ma a téren látni. Jóval kisebb volt, és szerényebb is. A templomot helyi mesteremberek bevonásával javítgatták-építgették tovább, és talán még mindig itt tartanának, ha nem jön az 1838-as árvíz, ami teljesen tönkrevágta nemcsak a teret, hanem a templomot is.
Az árvíz tökéletes alkalmat teremtett arra, hogy a környéket rendezzék és felújítsák, beleértve a Bakáts teret is. Az alaposan megrongált templom a kiegyezés évéig állt ott a tér csúfságára, aztán belefogtak egy új és jóval nagyobb templom felépítésébe, Ybl Miklós tervei alapján és vezetésével. A francia romantika stílusjegyeit magán viselő, Assisi Szent Ferencről elnevezett új templom 13 évig épült, és 1879-ben szentelték fel. Megúszta a világháborúkat és 1956-ot is, pedig a levert magyar forradalom idején harcoltak is a téren, voltak kivégzések is, és a környéken talált ismeretlen holttesteket is itt gyűjtötték össze, majd hantolták el. Minderről 1956-os emlékmű is tanúskodik a téren. A templomhoz visszakanyarodva, később erős romlásnak indult, ám aztán 2017 és 2019 között kívülről, 2019-ben pedig belülről is felújították.
Az 1900-as években a Bakáts tér fokozatosan vált Ferencváros legfontosabb kulturális és közigazgatási központjává. A templom mellett van itt iskola, idősotthon, kórház, Polgármesteri Hivatal, egy csomó üzlet és vendéglátóipari egység – na meg persze lakóházak. Pezsgő, mozgalmas élet folyik a Bakátson és környékén is.
A Bakáts tér 10. szám alatti épületben 1909-ben nőgyógyászati magánklinika nyílt, amit pár évvel később, 1913-ban megvásárolt a főváros, hogy megnyithassa a Bakáts téri Szülő- és Nőbetegosztályt, ami a Szent István Kórház alá tartozott. Ebből lett 1935-ben Budapest Székesfőváros Közkórházainak Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézete, ami 1953-ban nemcsak elköltözött, hanem Országos Onkológiai Intézet lett belőle, a helyén pedig általános kórház létesült. Ezt végül 1967-ben csatolták hozzá a Schöpf-Merei Kórház és Anyavédelmi Központhoz.
Bár a Bakáts térszerűsége már korábban is megvolt, de nevet először 1820 körül adtak neki, akkor még német nevet: Kirchen Platz (Templom tér). Ezt 1848-ban változtatták át magyarra, így lett belőle Egyház tér. 1872-ig állt fenn ez az állapot, amikor is Nádorra változtatták át a tér nevét – ám mindössze két évre. 1874-ben végre megkapta azóta is meglévő elnevezését a tér, és lett belőle Bakáts. A névadó nem más volt, mint Bakócz Tamás egykori esztergomi érsek, korábban győri és egri püspök, aki három dologról volt ismert: ő volt a maga korában a leggazdagabb és legbefolyásosabb hazai főúr, az egyetlen magyar pap, akiből majdnem pápa lett, és akinek irritálóan fényűző életmódja miatt végül is kirobbant a Dózsa-féle parasztfelkelés. A Bakóczoknak volt egy olyan névváltozatuk is, hogy Bakáts (vagy Bakács), jó pár fennmaradt irat így hivatkozik rájuk, és 1874-ben valahogy ezt találták a tér legmegfelelőbb elnevezésének, amin azóta sem változtattak. A teret viszont most már tényleg felújíthatnák...
