Ha temetői sétára indulnánk, ha szép sírokat, híres emberek nyughelyét keresnénk fel, akkor mindenki a Fiumei úti sírkert felé veszi az irányt. Tény, hogy itt nyugszanak a nemzet legnagyobbjai Batthyány Lajostól kezdve Vörösmarty Mihályon át Deák Ferencig és Arany Jánosig, de közben kevesen tudják, hogy a kevésbé látogatott Farkasréti temetőben összesen annyi híres magyar találta meg végső nyughelyét, mint a Fiumei útiban és a kolozsvári Házsongárdiban együttvéve. A létszámot Tóth Vilmos 8-10 ezer főre is saccolja kitűnő, a temető részletes múltját feldolgozó tanulmányában, akik között vannak tudósok, sportolók, politikusok, művészek egyaránt.
A Farkasréti temető 1894. április 1-jén nyílt meg, hogy tehermentesítse a már létező és túlzsúfolt budai temetőket, és számos sírt, maradványt áttelepítettek ide a vízivárosi, tabáni, Németvölgyi úti temetőkből, de még a Kerepesiből is. A 2. világháborúban harctérré változott, a régi sírboltokba húzódtak be a német katonák. Népszerűsége az 50-es években ugrott meg, erre a magyarázat a Fiumei úti sírkert kommunizmusban bekövetkezett sanyarú sorsa. A Nemzeti Sírkertet 1952 és 1956 között teljesen lezárták, utána pedig csak a Fővárosi Tanács engedélyével lehetett temetkezni, kizárólag ateista módon.
A Párt „kiválóságait” változatlanul ide temették, ez volt az első számú munkásmozgalmi temető, viszont a többség a passzív ellenállás jegyében inkább Farkasrétet választotta, mivel egyrészt nem akart közösséget vállalni a hatalmi elittel, másrészt nem is nagyon volt más lehetősége. Ide temetkezett a háttérbe szorult régi elit, és beszédes az is, hogy a pártemberek közül kik kerültek Farkasrétre: míg a vezető politikusok a Fiumei útra, a levitézlett, kegyvesztett közül sokan Budára. Érdekesség, hogy Aczél György, Grósz Károly és Apró Antal is itt nyugszik.
Ha belépünk a Németvölgyi útról nyíló főbejáraton, rögtön Veres Kálmán Griffmadár című alkotását pillantjuk meg, amely a távol nyugvók emlékhelye. A jobbra található ravatalozót Makovecz Imre tervei alapján építették újra a 80-as években, aki egyébként maga is itt nyugszik. Ha híres sírok vadászatára indulnánk, jobb, ha kényelmes cipőt húzunk, és nagy távokra készülünk, mert a temető óriási, Buda legnagyobbja: régi feljegyzések szerint 72 hold kiterjedésű.
A bejárattól jobbra 2-3 percnyi sétára egy robusztus fekete síremlék alatt nyugszik Bartók Béla (1988-ban hozták haza hamvait), a bejárattól balra található ravatalozó oldalában pedig Bajor Gizi. Farkasréten talált végső nyugalmat Illyés Gyula, Weöres Sándor, Kaffka Margit, Jávor Pál, Pilinszky, Gobbi Hilda, Déry Tibor, Örkény István, Ruttkai Éva, Karády Katalin, Domján Edit, Fedák Sári, Nádasdy Kálmán, Tolnay Klári, Kabos Gyula, Jászi Oszkár társadalomtudós, Széchenyi Zsigmond afrikakutató, Bánki Donát, Semsey Andor, Molnár C. Pál, Zelk Zoltán, Árkay Aladár építész, Knézy Jenő és még sokan mások.
Sajnos a híres sírok felkutatása korántsem egyszerű, leginkább olyan, mint tűt keresni a szénakazalban: vegyesen temették el a civileket és hírességeket, használható térkép nincs, az interneten is egy kézirajzosat találtunk, egy idejétmúlt névsorral és a parcellák feltüntetésével, a bejáratnál lévő is csak a fontosabb blokkokat tünteti fel. Éppen ezért melegen ajánlott részt venni az ingyenes temetősétán, amit Szilágyi Rita, a Budapesti Temetkezési Intézet idegenvezetője tart. A legközelebbi pont három nap múlva, március 30-én lesz, részletek ide kattintva.
Ha egymagunk keressük fel a temetőt, a Művészparcellában bolyongva nagyjából biztosra mehetünk, itt viszonylag könnyen megtaláljuk Latabár Kálmánt, Páger Antalt, Honthy Hannát (akinek az öltözködőasztalkát formázó, bádoghatást keltő síremléke eléggé megosztó), Szécsi Pál táncdalénekest, Várkonyi Zoltán filmrendezőt, illetve a közelmúltban elhunytak közül Koós Jánost, Bajor Imrét, Selmeczi Rolandot. Jellemző, hogy a síremlékek árulkodnak a foglalkozásról is: egyes sírokon kotta, hangszer bukkan elő, Bárdos Lajosnál vezénylő kezek, Bubik István esetében lovas rajzocska.
Egyébként a temető különböző zugaiban felbukkannak a nagy magyarok, Tóth Árpád síremléke a keleti oldalon, Csinszka a bejárattól jobbra található 7/4-es parcellában. Ország Lili kockaszerű síremléke, Szabó Magda és Szobotka Tibor közös sírja kiszúrható az út mentén.
Némi könnyebbség, hogy a parcellák kuszaságát köröndök, „körforgalmak” szakítják meg, ahová akadémikusokat temettek. Kodály Zoltán és felesége sírját az 50-es, 60-as években létesített akadémiai köröndön („Kodály-körönd”) találjuk többek között Szekfű Gyula történész és Horváth János irodalomtörténész, Schulek Elemér és Jávorka Sándor társaságában. A később létesült akadémiai köröndök sírjain Pais Dezső, Keresztury Dezső, Bárczi Géza vagy Rényi Alfréd matematikus nevét fedezhetjük fel.
Van egy izraelita temető is, a Farkasréti temetővel egybeépült, a legrégebbi, ma is látható sír 1897-ből, a nyitás környékéről származik. Külön bejárata van, amihez közel a prominens személyek, rabbik, kántorok, hitközségi vezetők nyughelyét találjuk, de itt nyugszik például Ferenczi Sándor pszichológus, a Magyar Pszichoanalitikai Társulat alapítója, a freudizmus leghíresebb magyar követője.
Ha a zsidó temetőtől felsétálunk a temető északi, Hóvirág utcai részéhez, akkor egy különleges panorámával bíró parkos részhez érkezünk. Ez az Angyalok kertje elnevezésű „exkluzív” temetkezési hely, ami hangulatában elvileg kuriózumnak számít a Farkasréti temetőn belül. Valóban több itt a fa, és érezhetően jobb a levegő, mintha csak az Alpokba kerültünk volna a Németvölgyi útról, bár ez már csak a hozzátartozóknak számít.
Szomorú, de a temetőrongálók Farkasréten is látványos károkat okoztak. Hofi Géza síremlékét is megrongálták, a bronzból készült szobrokat ellopták róla, amit a család kőből faragtatott ki újra. Gulácsy Lajos sírjára Borsos Miklós készített egy, a művészt ábrázoló domborművet, amelyet 2014 körül lophattak el. Jelenleg a festő egy másik, 1904-ben készített – jelenleg magántulajdonban lévő – firenzei önarcképének reprodukciójával van pótolva.
A legsúlyosabb gyalázást pedig Rákosi Mátyás maradványai szenvedték el. A Szovjetunióból hazatért hamvait tartalmazó urna fedőlapját olyan mértékben rongálták meg újra és újra, hogy végül csak a monogramját és születési-halálozási dátumait jegyezték fel rajta, és az iroda közelében helyezték el, hogy szemmel tarthassák. Viszont most már állítólag ennek is nyoma veszett, legalábbis a temető őrét kérdeztük, merre találjuk, ő azt válaszolta: az iroda mellől is áthelyezték már három további helyre, és hogy jelenleg hol van, senki se tudja.
