Mi is megírtuk, hogy Huszár Krisztián, a ZONA egykori séfje szeptembertől a Konyhában főz, viszont arról keveset tudtunk, hogy mi lesz a ZONA konyhájával. A bisztróval, amely 17 pontot, vagyis 3 szakácssapkát kapott a Gault&Millau-tól, tavaly pedig a Dining Guide szerint az év étterme lett. Az igen szép pedigrékkel bíró, népszerű helyről a közelmúltban azt a hírt kaptuk, hogy egy nem kevésbé kreatív és ügyes séffel újrakalibrálják a konyhát.
Maga a hely annyiban változott, hogy pici, franciás terasszal erősítettek, továbbá a kihasználatlanul álló egykori csigalépcső helyére egy kör alakú, nagy márványasztalt tettek be, ezzel is lazítva a 2-4 személyes asztalok uralmán. Összességében elmondható, hogy fesztelenebb lett a ZONA mind kiszolgálásban, mind atmoszféra tekintetében. Nem titkoljuk, a múltban párszor volt olyan tapasztalatunk, hogy nagyon kimért volt a személyzet, és szinte úgy éreztük magunkat, mintha a királynőhöz lettünk volna hivatalosak ebédre, holott egy fiatalos bisztróról beszélünk. Mostani „első” látogatásunkkor sokkal oldottabb volt a hangulat.
Nehéz egy „legenda” után ismét olyan embert találni, aki tudja tartani a megszokott szintet, a törzsvendégeket meg tudja győzni fogásaival arról, hogy elődje után is érdemes idejárni. Krausz Gáborra esett a választásuk, aki 9 év külföldi munka után költözött haza, Budapestre, a ZONA ajánlata miatt. Gábor olyan helyeken dolgozott ezelőtt, mint a londoni Tom's Kitchen vagy a két Michelin-csillagos Koffman’s. Tapasztalata tehát van bőven, ismeri a magas szintű bisztrós fogásokat (nem, nem fine dining!), és megvannak a kedvencei, amelyeket mostantól nagy szeretettel és odaadással készít a ZONA vendégeinek. Szerencsére eddig úgy tűnik, mindenki vevő az új ízekre. Vacsoránk alatt beszélgettünk Gáborral, aki azt mondta, annyira nem szeret ételeiről beszélni, hiszen jó esetben egy falat után úgyis átjön az üzenete és ízlése.
Az új étlap árai a régi alá mentek, a levesek ugyanannyiba kerülnek, mint egy bármilyen belvárosi bisztróban, van burgerük, amely árban szintén nem lő a belvárosi átlag felé. Sok a halétel, aminek mi külön örültünk, és érthetők az ételek. Vagyis a gasztronómiában kevésbé jártas ember is azonnal találhat magának előételt, főfogást és desszertet. Természetesen az izgalmas párosításokból sincs hiány, ezek közül mi a serpenyőben sült Szt.Jakab-kagylót gesztenyével, almával juharsziruppal (3290 forint) emelnénk ki mint előételt, de a burrata sajt kandírozott naranccsal, dióval és rukkolával (2950 forint) is nagyot szólt. Rég ettünk ilyen jó minőségű burratát. Meg kell említenünk a csodálatosan tengeri francia hallevest is (2950 forint), amit aiolis pirítóssal kínálnak. Bevált recept, Gábor Londonból hozta el hozzánk, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Aki szereti a halat, annak kötelező fogás!Főételeik közül az ánizzsal, répával, balzsamos lila hagymával körített malachasaalját (3650 forint) és a vindaloo ördöghalat kukoricával, céklával és korianderrel (5450 forint) szerettük a legjobban. Muszáj szólni a kókuszos panna cottáról tápiókával és passiógyümölccsel (1450 forint). Ez volt az elmúlt idők legfinomabb pohárkrémje. Szívesen beugranánk egy ilyen nyalánkságért bármikor…de akkor már a francia hallevest sem hagynánk ki a szórásból.
Friss, korrekt és fiatalos Krausz Gábor új ZONA-konyhája. Kíváncsian várjuk, hogy miként reagál rá a nagyközönség. Nekünk átjött.
