A Wesselényi utca körúttól induló és a Zsinagógánál végződő szakaszán a legtöbbünknek megvan kedvenc street food helye, viszont a kolbászokat egy ideje száműzték a környékről. A Klauzál téren működött egy korrekt hentes, amely egy ideje sajnos bezárt (reméljük, az új csarnokban viszontlátjuk majd), és ugyan minden 30 méteren tudunk hamburgerezni, de ez a húsétel igencsak alulreprezentált errefelé. Így aztán nagyon megörültünk, hogy geek falatozó vagy komputerbolt helyett a Töltő egy új hullámos kolbászozó lett.
Az üzlet egészen picike, viszont annál ötletesebb: a mennyezeten egy hosszú, girbegurba húsételt idéző lámpatesten van a hangsúly, a tér pedig egészen letisztult. Csak egy stílusosan "kolbászzsírmetál" szék és a „főzőfülkében” pihenő thaibazsalikom-csírák törik meg a szürke-fehér egységet. A könyöklő úgy lett kitalálva, hogy alkalomadtán ülve is falatozhatunk, kényelmesen. A logó maga a kolbásztöltő szerkezet, amelyet egyébként az üzlethelyiség emeletén meg is találunk.
Hónapok óta dolgoztak az apró büfén, ahol elmondásuk szerint, ha valami az eszükbe jutott, csak fogták és „letöltötték”. A konyha vezetője Juba Benedek, aki a remek Olimpia étteremből igazolt át a Töltőbe. Ahogy a szendvicseinket körített kolbászunkat készítette, egyből feltűnt a precizitás, a gondosság és az alapanyagok tisztelete. Furcsán hangozhat ez, de az a helyzet, hogy egy-egy bazsalikomcsírával úgy bánt, mint a hímes tojással. Kisvártatva megtudtuk, hogy van értelme a gondoskodásnak.Mivel Benedek a fine dining világából érkezett, ez nem véletlen, de nemcsak az igényes ízkombók és a tálalás hajaz a felső kategóriás éttermekhez, hanem a bánásmód is. Nincs felesleges bratyizás és az étel milyenségéről leterelő jópofáskodás, viszont míg ételünkre várunk, nagy valószínűséggel érkezik egy „amuse” vajas kenyérke formájában. Egy szelet a helyben készített bagettből, minőségi vajjal és néhány finomító tényezővel.
Jelenleg négy verziót találunk az étlapon kolbászból: sertést paprikás-chilis ízesítéssel vagy mustármaggal, vörösborral, szójaszósszal, csirkét gyömbérrel, lime-mal, chilivel, marhát aszalt paradicsommal. Itt pedig mindenki realizálta, hogy tényleg gurmé kolbászkákról beszélünk, a Töltő nem a klasszikus iskolát követi. Épp ezért olyan ütős. Ismerős ízek találkoznak az ismeretlenekkel, magyaros szaftosság az ázsiai játékossággal. Az újhullámosítás ellenére nem kell attól tartanunk, hogy száraz és diétás a hús, mert amit letöltenek, azt legjobb tudásuk szerint sütik kellően élvezetesre.
Mi a chilis-paprikás verziót próbáltuk (1200 forint), mely hagymás buciban érkezett, lágy lecsós szósszal öntötték nyakon, került mellé sült paprika és kumquat is, ami egy ízes, apró, mediterrán citrusféle. Hiába érkezik helyes kis papírtálcában, a feltétek tobzódása miatt lehet, hogy kifog rajtunk, és nem tudjuk kulturáltan elfogyasztani. De nem is ez a lényeg.
A csirkés (1100 forint) keleties beütésűre is kíváncsiak voltunk, viszont harapás előtt nem készültünk fel erre az összetett ízvilágra. Nori lappal sütött buciba került a gyömbéres hús, a ponzu szósz (rizsecetes), kesudióból és olívapasztából gyúrt „kókuszgolyó”, daikon retek és némi csíra. Meglepő és bonyolult, nagyon tetszett nekünk. Ahogy az egész koncepció, hozzáállás és produktum. Valószínűleg nem csak töltelékek lesznek a belvárosi street food felhozatalban.
