Nagy szükség volt a város közepén egy jó étteremre. Persze a tágabb értelemben vett környéken akadnak nagyon jó helyek, az Erzsébet tér környékén eddig nem volt túl nagy a választék - valószínűleg ugyanezt ismerte föl az Akvárium Klub is, amikor komolyabb konyhát nyitott.
A napjainkra ismét élettel megtelő DesignTerminál épülete - ahogyan azt a közelmúltban bemutattuk - évtizedeken keresztül buszpályaudvarként funkcionált. Mind a név, a logó, mind az építészeti megoldások, az anyaghasználat, a bútorok erre utalnak. A utóbbiakért felelős tervezőnek, a számos budapestiszórakozóhelyet kitaláló Szendrő Péternek szerencséje volt annyiban, hogy néhány bútor csodával határos módon megmenekült a már évekkel ezelőtt bezárt épületben. A nagy üvegfelületek miatt a helyiség világos és hangulatos: az egyik irányban a gördeszkások bohóckodása, a másik irányban folyamatosan hömpölygő sétálók, szökőkutak, pázsit - ahogy egy menő városban kell.
A belső kialakításban számos jó ötlettel találkoztunk: a logó egy leegyszerűsített óra lett, megmaradt a váró egyik eredeti padja, egy nagy táblán pedig, ahol régen az érkező és induló buszok adatai szerepeltek, most a napi menü ajánlatait olvashatjuk. A grafikailag is jól kitalált étlap hátulján egy piros pecsét áll: próbajárat. Kíváncsiak voltunk, mit tud a hely ebben a bejáratós szakaszban.
Minőségi konyhaA Harmath Csaba szakmai felügyelete alatt működő étterem konyháját a legutóbb a Robinson konyháját erősítő, de számos nívós helyet megjárt szakácspáros, Hadzsala Krisztián és Varga Roland vezeti. A kínálatban egyaránt találunk napi menüt és szezonálisan változó étlapról rendelhető à la carte ételeket. Előbbiekből 2 fogás 1990, 3 fogás 2590 HUF, az adagok pedig valamivel kisebbek, mint az "esti" étlapon. Minőségben viszont egyáltalán nem maradnak el tőlük.
Úgy döntünk, hogy sok mindenből kóstolunk. Az első körből kiemelkedik a szájban szinte szétolvadó, vékonyra szelt érlelt marhahátszín, aminek sós-fűszeres ízeihez remekül megy a petrezselyemolaj és a dijoni mustár. Remek választás a zöld spárgásburgonyasaláta is, amit a füstöltpisztráng és egy tökéletesre főtt, belül még folyós sárgájú tojás tesz teljessé. A kacsaerőleves színre és ízre is intenzív, ahogy a nem létező nagykönyvben meg van írva.
A főételek közül a rosé kacsa itt végre nem csak nevében rosé, ahogy sok helyen. A hosszában vágott hús miatt kellemes textúrájú, ropogósra sült bőrrel érkező kacsamell remek darab. A jó értelemben véve nem túlbonyolított, paprikás lisztben sültfogast hosszában vékonyra szelt uborka is kíséri, ami látványra sem utolsó. Nagyon finom a borjúpaprikás is, ahogy a napi menüből választott, kacsazúzával érkező tökfőzelék is.
A desszertek közül a tejfölhabbal kínált túrógombócra a legbüszkébbek, de minimum hasonló elvonási tüneteket okoz a citromtorta. Intenzív ízű, friss darab, amit a mellé adott citrombefőtt csak tovább fokoz. A madártej visszafogott, harmonikus, de nem karakter nélküli desszert.
Nem csak étteremFontos megemlíteni, hogy Terminálbárként is működik. Egy kifejezetten hosszú pulton, illetve mögötte elhelyezett, látványra sem utolsó italokból a számos koktélvariáció egyikét, egy jó whiskey-t vagy borokat érdemes kipróbálni. Utóbbiakból főleg, de nem kizárólag magyarokat tartanak; különösen jó választás például a Pannonhalmi Apátság pinot noirja.
Összességében elmondhatjuk, hogy egy nagyon klassz hely nyílt a városközepén. Külföldi barátokkal vagy tárgyalni is érdemes beülni ide, a bár, az üvegfalakon túli látvány magáért beszél, ha a konyha pedig még csak próbajáraton van, kíváncsiak vagyunk a végére.
