Attention, please, a következő megálló az Október 6. utca 9, ahol néhány napja minden a kulturált, könnyed borfogyasztásról és az élet élvezetéről szól. Mert innio, ennio, élnio – ahogy a hely szlogenje is mondja. És az a helyzet, hogy nem kamuznak. Pedig, ha úgy tetszik, nincs semmi csillivill, nincs semmi parasztvakító látvány elem, nincsenek kiskutyák, fókák, aranyos kisgyerekek, akikkel ugye még egy hollywoodi filmsiker is minimum garantált. Más van. És ami van, az – hogy stílszerűek legyünk – io!
Van egy borbár, amibe belépve az enteriőr egyszerre idézi mondjuk Firenze, Padova, Róma, vagy más olaszországi nagyváros árkádos, a történelem legklasszabb eseményeit a saját szemével látott és megélt falait, és hozza egy metropolis mai nyüzsgő lüktetését. Van egy impozáns kínálat, ami a borlapon leginkább a hangulataink alapján tünteti fel és ajánlja a portékát. Végre! Mert nem mindig akarunk szakértők lenni, nem mindig tudjuk csak a név és a hozzá tartozó, sokszor a címkén is megtalálható leírás alapján kiválasztani, mit innánk. Viszont, ha egy jól eltalált mondattal vezetik a szemünk, hogy milyen közérzethez is passzol igazán a bor, már nyert ügyünk van. Itt pedig ezt teszik, vezetik a kezünk – de csak úgy lazán, el is lehet engedni simán –, mi pedig nyugodtan hátradőlhetünk, hogy végre hazajöttünk, nem kell tovább agyalni, itt úgy tűnik, értik, ha van nyűgünk és mosolyogva segítenek, hogy rövid időn belül annak már híre, hamva se legyen.
Ilyen egyszerű lenne? Igen, ilyen egyszerű. Lehet, hogy az a titok, hogy nincs titok! Persze ez azért kétséges, hiszen mégiscsak egy gondosan felépített vállalkozásról van szó, aminek stratégiája, meg üzleti terve, sőt még raktárkészlete is van! Ezek meg ugye komoly dolgok... szerencsére a komolykodás megmarad a back office-nak, elől pedig zavartalanul az életé maradhat a főszerep. Az pedig van! Akár a pult mellett ülve és a sommelier-vel diskurálva, akár egy asztal mellett, a barátokkal poharazva, de tulajdonképpen akár bárhogy. Az élnio egyszerűen áthatja a teret. Ezért aztán az is érthető, ha az ember rövid idő után a harmadik iót, az enniót is ki akarja próbálni. Érdemes is. Például egy jó kis sonka, sajt tálat – ebben sincs semmi faxni, csak helyén vannak a dolgok. Olyan természetes módon, mint amikor azt mondjuk, hogy a szombat után minden esetben a vasárnap jön. Senki nem kérdőjelezi meg, mert nem érdemes. Na, ez az axióma itt is működik! Reméljük, hogy nagyon sokáig ugyanígy, töretlenül és eltántoríthatatlanul. Mert a városnak, Budapestnek szüksége van egy ilyen lazán jókedvű helyre.
Szóval az a helyzet, hogy mostantól érdemes lesz gyakrabban sétálni a város, egészen pontosan a city központjában, hogy aztán a Bazilikát elhagyva meg sem álljunk az Október 6. és a Zrínyi utca sarkáig. És a legjobb az egészben, hogy egy idő után már kifogást sem kell majd keresnünk, miért jövünk ide, mert addigra valószínűleg mindenki ide szokik az ismeretségi körünkből, mert rájönnek, hogy így élnio.
Ja, igen, a legfontosabb: nem kell hinni nekünk, próbáljátok ki és írjátok meg jól a véleményeteket. Aztán majd megbeszéljük mondjuk egy pohár kadarka mellett – a címet már tudjátok, odataláltok.
