A
szabad improvizációs jazz
találkozik a
mikroszkopikusan kidolgozott elektronikus hangmintákkal
, a
no-imput music
kolosszális,
borzongató hangfolyamokkal
, a digitális visszhangzattan a torokhanggal. Az Ultrahang Est keretében:
Radian, Robert Curgenven, Jack Jack és Bartha Márk
.
Radian
zenéjére az
egymás mellé helyezés taktikája
jellemző - a
rock, a post-rock és a szabad improvizációs dzsessz
találkozik a mikroszkopikusan kidolgozott elektronikus hangmintákkal, talált hangokkal és zajokkal; a rétegeket pedig oly módon dolgozzák össze, hogy nem látszanak a szakadások.






Sokak szerint 2005-ös koncertjük volt az
UH Fest több mint 10 éves történetének egyik legemlékezetesebb hangélménye
. Vagyis a Radian nem most hallható itthon először, ám
jelenlegi formájában
még nem jártak nálunk. Az alapító tag Stefan Németh évek óta saját projektjeire fókuszál.





A zenekart tovább vinni szándékozó ütős
Martin Brandlmayr
így a bécsi modern zene szcéna mindenütt jelenlévő,
egyedi hangzású gitárosát Martin Siewert
hívta a zenekarba. A jobb_nem_is_történhetett típusú változásnak köszönhetően a Radian tehát továbbra is
három, saját hangszerén elképesztő teljesítményt hozó
zenész különleges kémiájának eredménye. Biztosak lehetünk benne, hogy a mostani fellépésük is a
hagyományos hangszerek és az elektronika
színpadi együttélésének különleges, reveláció-számba menő példája lesz, melyre még sokáig emlékezni fogunk.






Jack Jack két keverőt
használ csak, amihez semmilyen hangszer
nem csatlakozik
. Lehet-e önmagában egy keverő plusz némi kábelek hangszer, sőt olyan hangszer, amiből élvezetes hangok csalhatók ki?





Erről szól a
no-input music
, ami egy önálló műfaj. De lehet, hogy nem? Hm, mindegy is. A lényeg, hogy a vállaltan csehszlovák, magát kísérleti
“noise positive”
band-ként meghatározó Jack Jack ebben utazik. Felettébb élvezetes az a
dekadensen szép
, az a gazdagon
burjánzó digitális visszhangzattan
, amit produkálnak.






Robert
Curgenven
a természetközeli helyeken rögzített
környezeti zajokból
kolosszális, ámde mégis minimális,
gyönyörködtetően borzongató hangfolyamot
komponál.
Egy műbe sűríti
a kies ausztrál sivatag porszemeinek koppanását, állatkáinak neszezését, a süvítő szelet, valamint a
monumentális, tíz méteres hullámokkal háborgó tengert dübörgését
.