Noha a skandináv elektronikus zene királyai egyértelműen a svédek, az évek óta a műfaj élvonalába tartozó
Trentemøllernek
köszönhetően
Dániának
sem kell egyáltalán szégyenkeznie: az 1974-es születésű
Anders Trentemøller
ugyanis
évek óta szállítja hol
minimalista
, hol
gazdagabb
eleganciával megkomponált kiadványait, amivel nem csupán Európa, de a világ minden táján is egyre nagyobb elismerést vív ki magának.
Bár Trentemøller korához képest viszonylag későn csatlakozott az új évezred
elektronikájának
folyamatosan bővülő felhozatalához, nem kellett neki sok idő ahhoz, hogy felzárkózzon pályatársai mellé. 2006-os
The Last Resort
című bemutatkozó nagylemeze ugyanis kapásból igen fantáziadúsan vegyítette az okos
elektro
különböző válfajait úgy, hogy az mind a táncra, mind pedig a gondolkodásra vágyó hallgatók igényeit maradéktalanul kielégítse, és bár az azóta megjelent 2010-es
The Great White Yonder
valamint a tavalyi Lost rendre szervesebb hangképekkel operált, ez csak tovább színesítette az előadó amúgy sem monokróm repertoárját - amit temérdek remix, kislemez és EP is tovább gazdagít. Trentemøller ma már javarészt vendégvokalistákkal dolgozik, amik listáját a
Low
, a
The Drums
vagy a
The Raveonettes
tagjai is erősítik, muzsikáját pedig így egyre kevésbé lehet szigorúan a gépzene kategóriájába sorolni, a lehető legszélesebbre tárva ezzel a potenciális befogadók körét.
Dalait a
Röyksopp
és a
The Knife
is remixelte; tavalyi turnéjára a
Depeche Mode
választotta ki előzenekarának, és fellépett az olyan hatalmas hírű fesztiválokon, mint a Coachella, a
Glastonbury
vagy a
Melt
! Szakmabeli elismerése tehát jelentős tényező a dán producer munkásságában, amely felé az eddigiekben sem volt semleges sem a világi, sem pedig a magyar közönség, ez pedig nagy valószínűséggel
október 1-jén
sem változik majd, amikor az
Akváriumban
lép fel zenekarral kiegészülve.
