A
több mint harminc éves experimentális rockzenekar
, a
Swans
Michael Gira vezetésével újra európai turnén. A
letaglózó erejű koncertjeiről
,
monumentális album-emlékműveiről
, és
kompromisszummentességéről
elhíresült zenekar május 12-én megjelenő, túlzás nélkül
zseniális új lemezét
, a több mint két órás
To Be Kindot
mutat
ja be. És ha ez nem lenne elég, előzenekarként a
filigrán törékenysége ellenére súlyos zajzenével sokkoló
Margaret Chardilet, azaz
Pharmakon
lép fel az A38 Hajón.


Kevés zenekar van, amelynek
neve
és
életműve között akkora ellentmondás feszülne
, mint a Swans esetében. Az 1982 óta létező Hattyúk ugyanis a legkevésbé sem valami könnyed, kecses, hófehér muzsikával örvendezetik meg a közönséget. Épp ellenkezőleg: az eredetileg építési vállalkozó, később
kompromisszumot nem ismerő gitáros-énekes-zeneszerző
,

Michael Gira együttese
a New York-i
no wave hullám
hátán érkezve a
legsúlyosabb
,
indusztriálba
és
noise-ba hajló
,
letaglózó erejű rockot
nyomja – egy tizenkét éves szünettől eltekintve – immár több mint harminc éve.





A Swans történetének első szakaszára Gira mellett felesége, az extravagáns énekesnő,
Jarboe
személyisége nyomta rá a bélyegét. Talán emiatt is szokták sokszor összevetni a pálya- és műfajtárs
Sonic Youth-szal is
, de az igazság az, hogy a Swans sosem törekedett olyasfajta „rocksláger-gyártásra” (már ha lehet ezt annak nevezni), mint a Sonic Youth.
Eszméletlen hangerejű koncertjei
,
brutális
,
zajból
,
gerjedésből
és
némi rock and rollból
álló egyszerre
dühös
és
meditatív
,
monumentális kompozíciói
, Jarboe és Gira
extatikus éneke
és játéka mind egyetlen célt szolgáltak: Gira azon művészi elképzelését, hogy a zenének fájnia kell, hogy hasson.





És bár a Swans zenéje a 1997-es feloszlást követő pár évvel ezelőtti szinte teljes átalakulás és visszatérés (Gira mellett jóformán csak Norman Westberg gitáros maradt meg az eredetinek nevezhető felállásból, és persze a zenekarvezető azóta elvált felesége sem énekel már a Swansszel) óta sokat „finomodott”, Gira egyszerre
súlyosan fizikai
és
fennkölten spirituális posztrockja
ugyanolyan letaglózó erejű, mint egykor.





Bizonyíték erre az új nagylemez, (amit megjelenéséig a National Public Radio oldalán lehet meghallgatni), amiről az egyik közreműködő,
St. Vincent
például azt mondja, hogy éneklés közben lehetőségeinek végső határáig hajszolta őt a kompromisszumokat nem ismerő Gira. A
kegyetlen
,
önironikus cím
(To Be Kind – Kedvesnek lenni), a túlzás nélkül zseniális borítógrafika (a punkrocker konceptművész és kiadófőnök-főszerkesztő, az egykor a Slash magazint és lemezkiadót megalapító Bob Biggs több mint harminc éve festett szubverzív csecsemőfejei, amikből hat különböző albumborító készült), a
monumentális
,
több mint két órás játékidő
mind-mind azt bizonyítja, hogy a Swans aktuálisabb, mint valaha.





Egy
időtlen
,
klasszikussá érett
,
nagyszerű rockzenekar
máris klasszikussá érett lemezéről van szó (ahogy egyik kritikusa fogalmaz: leginkább Francis Bacon festményeire emlékezteti a To Be Kind), amit a Magyarországon az utóbbi időben többször megfordult Swans az
A38 Hajón mutat be
.




A Swans előtt fellépő
Margaret Chardiet
, avagy művésznevén
Pharmakon szólófellépése
az utóbbi évek egyik
legsúlyosabb elektronikus zajzenei
,
noise-ambient
produkciója. A hosszú szőke hajó, törékeny művésznő megjelenése és előadása között nem mindennapi ellentét feszül.
Dobhártyaszaggató programozott indusztriális alapok
, a
káoszpad meglehetősen extenzív használata
, és mindehhez
gerjesztett-torzított „ének”
a
sutyorgástól-vartyogástól
a
sokkoló sikoltozásig
. És különös módon, mindez
nem elidegenítő hatású
, hanem
egészen magába szippantó
, különösen úgy, hogy Pharmakon extrém módon igényli a közönség közelségét, így gyakran hagyja magukra kütyüit, hogy a nézők között elvegyülve folytassa a produkciót.