A
zaklatott
,
üvöltő
gitárok és a hozzájuk torzult, mégis sokszor egy-egy jellegzetes témával hirtelen
föltörő
szintetizátorok mellett a végig nagyon
feszes
basszusgitár és a példásan
karakteres
dob pedig egészen
fölkavaró
zenei utazássá teszik a koncertet.
Persze
Papp Szabi
jellegzetes énekhangja teszi fel az i-re a pontot. Supernem, mi így szeretünk.
