Két ágyban fekvő ember, egy
21. századi Hacsek és Sajó páros
sziporkázó nyelvi humorral átitatott párbeszéde.
Mindenféle szervek, testi és lelki nyavalyák, hipochondria és a nagy semmit színező
élet- és betegségfüllentések.




Az
előadásban
a síkok összekeverednek, egy sajátos szcenikai megoldás révén a vízszintest függőlegesben látjuk, mintha felülnézetből néznénk le a két emberre. A dialógusból lassan bontakozik ki sivár és meg nem élt életük, a kihagyott lehetőségek, a kielégítetlenül maradt vágyak – eközben mindketten folyamatosan bizonygatják, milyen fantasztikus életük van. A magyarázkodás egyre tekervényesebbé válik és nem hoz beismerést. A darab témája a
tehetetlenség, a mozdulni képtelenség, melyet magyarázatokkal szövünk át, poénokkal próbálunk leplezni.
A Priznic ennek a tragikomikus élethelyzetnek a lenyomata.