A
Montreal
és
Los Angeles
közötti ingázó
trió
olyan, mintha pár perc erejéig visszatértek volna a
kilencvenes évek
:
shoegaze
, The Breeders, pasztelszínű melankólia, háttérbe szoruló vokálok, zajba csomagolt popdalok, effektpedálok, remek riffek.
Aki szerint a
távkapcsolatokból
nem származik semmi jó - nos, azok számára a
No Joy
a cáfolat. A trió az
effektpedálok által hajtott shoegaze
legjobb pillanatait
popos, dúdolható melódiákkal
és
lenyűgözően bizarr atmoszférával
mossa össze. Ráadásul számról-számra képesek megújulni, hol a
Sonic Youth
legjobb pillanatait ("Pacific Ride"), hol a
My Bloody Valentinet
("Indigo Child) idézve.