Hosszú esztendők óta méretes ködbe burkolta magát a
Dark Horses
legénysége: roppant keveset tudni ugyanis a brit illetőségű formációval kapcsolatban, melynek tagjai mind szűkszavúságukkal, mind pedig zenéjük
árnyékos
, az éjszaka leple alatt serénykedő természetével is csak tovább sötétítik saját mítoszukat. A
Brightonb
ól
kiinduló kompánia azonban még fokozottan visszahúzódó természete ellenére is képes volt egy szűk, mégis lojális rajongóbázist csábítani maga köré, ami a hivatalosan hat főt számláló társaság
pikáns
és
szuggesztív muzikális hovatartozása
alapján nem is meglepő.
A csapat 2012-ben, legelőször a kanadai
Last Gang Records
(Death From Above 1979, Crystal Castles, Metric) által megjelentetett, a
Death in Vegas
-ból ismerős Richard Fearless produceri felügyelete alatt készítette el
Black Music
című bemutatkozó anyagát. A lemez olyan ügyesen elegyítette a
Cocteau Twins gótikus atmoszféráját
a
grafitszínű indie-pop
, az
elkent shoegaze
és az
éteri pszichedelia
elemeivel, hogy Beck, a Kasabian vagy a Sigur Rós sem mehetett el a produkció mellett anélkül, hogy felkérte volna őket néhány előzenekari szereplésre.
Az évek során lassacskán kiépülő kapcsolatrendszerük pedig a közönség szemében is egyre inkább érzékelhetővé tette a zenekar tevékenységét, amely saját szerzeményei mellett
nagy kedvencei
(Talking Heads, The Doors) egy-egy
átiratát
is tartalmazza - minél alaposabb képet nyújtva ezzel a leginkább talán a
Kills
vagy a
Dead Weather
kevésbé garázsos,
lebegős kistestvéreként
számon tartott zenekarról. Azonban még a Dark Horses-életmű alapos ismerete mellett sem értelmezhetjük teljes egészében a banda művészi állásfoglalását. Ennek ugyanis szerves része
saját varázslatos színpadi produkciója
, melynek egy
intenzív
,
morózus hangulatban
és
andalító vokálokban bővelkedő szeánszát
hamarosan Magyarországon is megtapasztalhatjuk.
