Miloš Forman
remekül vitte a vászonra a legendás
musicalt
, a
Hairt
, elkapva annak
eufórikus, szabadságot hirdető világnézetét
, lecsiszolt, lényegretörő
dramaturgiáját
, de elég önálló ötlettel és megoldással felduzzasztva a filmet, hogy
több legyen egyszerű másolatnál
.
Az volt a Vízöntő kora. Az volt az
önfeledt szabadság, a tánc, a dal és az LSD kora
. De az volt a
vietnámi háború
kora is. A felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé... Egy vidéki srác megkapja a behívóját, és a sorozásra New Yorkba utazik. Aztán meglát egy
gyönyörű lányt lóháton
, akibe talán beleszeretne, ha a legkisebb esélye is volna rá, hogy még egyszer találkozzanak.
Új barátai erről egészen másképpen vélekednek. A
hippiknek
semmi sem lehetetlen: az ő életüket más törvények irányítják, kizárólag olyanok, melyeket saját maguk hoztak. Így kezdődik a film, melyre mindenki olyan szívesen emlékszik. Berger, Claude, Sheila és a többiek története nem csak egy
korszakról
és egy generációnak szól:
örök klasszikussá vált
. A virág-korszaknak vége, de ez a film újra és újra képes meggyőzni nézőit, hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik el.
A filmet beszélgetés követi
, melynek moderátora: Géczy Dávid filmrendező.
