„Magolcsay Nagy Gábor
könyve egyedülálló vállalkozás: nem csak szöveg és kép különlegesen intim viszonyát teremti meg, hanem szinte kimeríthetetlen potenciával megáldott versgenerátorokat hoz működésbe. Nem csak a verset írja meg, hanem a vers helyében toporgó többi potenciális verset is, a lehetségest, a lehetetlent, a szakrálist és a mechanikus-geometriait, a személyest és a rideget: lírája így valóban saját képünkre szabható. Úgy kerül hozzánk a legközelebb, hogy megőrzi a lehető legdiszkrétebb távolságot. Úgy visz bele képi, szöveg-, sőt hangzáskalandokba, hogy magunk is alkotókká leszünk, saját tehetségünk, érzékenységünk és igényességünk kalandoraivá. Magolcsay Nagy Gábor örvényeket kavar, sugárgócokat aktivál, megannyi perpetuum mobilét szerkeszt. Előbb-utóbb be kell látnunk: nincs nála érzékenyebb költő, aki ennyire egységben tudná látni a szöveg, a kép és a zene egymást átható, intim kombinatorikáját.”




(
Csehy Zoltán
fülszövege)