A
modern klasszikus
zene egyik legfontosabb kiadójának, a
Denovalinak

három művésze
Szombaton a
Mika Tivadarban
!
Tomáš Dvořák
(aka
Floex
) zenéje maga a
savakban és IDM-ben fürdő Disneyland
, nyakatekert elektronikus downtempo, ráadásul fellép mellette
Poppy Ackroyd
és
Lemke
is!
Tomáš Dvořákot
, ismertebb nevén
Floexet
talán már bemutatni sem kell: a cseh fiatalember neve az évek során egyfajta
márkanévvé
nőtte ki magát az
elektronikus downtempo
területén. Eredeti képzése szerint a srác
klarinéton
játszik, máskülönben pedig szinte mindenen, ami a keze ügyébe kerül. Zenéje nem más, mint hatalmas
játszótér, acidben és IDM-ben
fürdő
Disneyland
, melyhez a klarinét egyszerre ad
eleganciát
és egyedi,
pikáns ízt
.






Poppy Ackroyd
afféle
ellenpontnak
tűnhet. A fiatal művésznő, mintha csak egy
60-as évekbeli nouvelle vague filmből
ugrott volna át napjainkba, bájos, törékeny szépség. Hangzásvilága ennek ellenére igencsak
feszes, magabiztos
. A kiindulópont a
zongora és a hegedű
, melyeken felváltva játszik, gyönyörű dallamait pedig
a hangszerek megszólaltatásának mechanikus zö-rejei kísérik
(ismerős lehet a technika
Nils Frahmtól
). A végeredményt talán
akusztikus IDM
-nek lehetne titulálni, de kategorizálás helyett csak hátra kell dőlni, és átadni magunkat Poppy
futurista romantikájának
.






John Lemke
alig pár hónapja mutatkozott be önálló előadóként – és micsoda bemutatkozás volt!
People Do
című lemeze kapásból az év végi toplisták biztos befutója lett, ő maga pedig a
modern classical szcéna
(és közönség) egyik
legújabb kedvence
. Korábban egyébként Poppy koncertjein kezelte a háttérben az
elektronikus és akusztikus mindenféléket
, az évek során pedig összegyűjtötte saját ötleteit is, és létrehozta az idei év egyik legkellemesebb
chill
munkáját, mintegy ötvözve a
Parov Stelar-féle lounge világát a kortárs kísérleti klasszikusokkal
.