Hetven évvel ezelőtt,
Horthy Miklós
kormányzóságának utolsó hónapjaiban a magyar politikai vezetés
végzetes
lépésre határozta el magát: a
vidéki zsidók deportálása
után a fővárosban élőket
kényszerítette
lakhelyük elhagyására. (A magyar politikai vezetés elsőnek a budapesti zsidóság deportálását tervezte, csak német tanácsra kezdték a vidéki lakossággal a zsidónak tekintett magyar állampolgárok megsemmisítését.) A végső cél nem változott, kimondva vagy kimondatlanul, a budapesti zsidókat is
megsemmisítő
táborokba
szánták. A zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon
hatágú sárga csillagot
voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún.
csillagos házakba
kellett költözniük. A június 16-i
rendelet
előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, „kanárisárga”
Dávid csillagot
helyezzenek el.
Az 1941-es népszámlálás szerint Budapest lakosságának mintegy
21%-a minősült
zsidó
származásúnak
, 187 000 zsidó és további 35 000 ún. kikeresztelkedett zsidó, akikre vonatkozott a sárga csillag viselését előíró rendelet. Az
átköltöztetés
tehát elméletileg
220 000 embert érintett.
Az akkori Budapesten megdöbbentően nagy számú
épületre
kellett kitenni a
sárga csillagot;
aminek alig maradt emléke a köztudatban. A közel
2000 épület
, ahogy térképünk mutatja, az egész városban szétszórtan helyezkedett el. Fél éven keresztül minden járókelő láthatta, hogy hol laknak, és személyesen kik az üldözött budapesti zsidók. A nemzetközi események hatására, a fővárosi zsidók többségének sorsa kevésbé tragikusan alakult vidéki társaikéhoz, vagy a mai Budapesthez tartozó például
Újpest, Pesterzsébet, és Kispest
lakóiéhoz képest. A fővárosból indított halálmenetek több tízezer áldozatot követeltek, de a budapesti zsidóság elkerülte a
tömeges deportálást.
A Duna-parton agyonlőtt, illetve az ostrom alatt elpusztult ezrek kivételével, a városban bujkálva, vagy az 1944. decemberében felállított gettóban, a zsidóság Budapesten nagyobb eséllyel élhette túl a vészkorszakot, mint vidéken.
Az
OSA Archívum
, Budapest történetének erről a tragikus és szégyenletes fejezetéről, a csillagos házak történetén keresztül
emlékezik meg
.
