Králik Dani
fotókiállítása a rendszerváltás perceiről, art director barátja –
Gróf
– közreműködésével.
"Előre!
Szabadság. ...vagy valami hasonló.
Abban az évben, amikor 3. osztályba léptem, Édesanyám közölte, hogy nagyfiú lettem, így többet nem jön elém a suliba, hanem haza kell sétálnom. Első nap felhívtam az iskola melletti fülkéből, hogy jöjjön elém, mert nem merek hazamenni egyedül, amire csak annyit mondott, “Danikám, gyere nyugodtan, a többiek miattad félnek.” Nem értettem, de attól a pillanattól kezdve, nyugodtan jártam haza. Egyszer, nem sokkal később, uszodába érkezve kellett egy tízest dobnom a fülkébe, mert otthon hagytam a papucsomat. Anya erre azt mondta, hogy nyugodtan menjek be, a többiek miatta
m veszik fel... így haladt a felnőtté válásom. Ebben az évben már szinte csak arra tudtam gondolni, hogy hamarosan úttörő lehetek. Piros kendő, piros fonatos síp, számháború, Kiss János raj, úttörő tábor, női öltözők, csillebérci tornaórák. Nagy lányok... Férfivá válás.
Sosem felejtem el a pillanatot, amikor felállított minket az osztályfőnökünk és közölte, hogy attól a naptól kezdve, Magyarország, köztársaság lett. Pár perccel később a gondnok is megjelent egy ismeretlen formájú címerrel és a koszorús csillagos helyére tette. Eközben tudtuk meg a hírt, hogy minket már nem avatnak úttörővé. Elmehettem viszont cserkésznek, meg hittanórára helyette, miközben kiszúrták a szemünket egy barnászöld nyakkendővel. A vágyaink mind szertefoszlottak.
Itt szállt el minden rendszer és mozgalom felé táplált bizalmam és itt jöttem rá, hogy a nyugat és a lányok szépsége kell, hogy lekösse az érdeklődésemet. Édesanyám úgy mondta volna valószínűleg: Danikám, ne félj a változástól, a szabadság ti vagytok."
