Nagyváradtól Brazíliáig
Végre lehetősége nyílik a magyar közönségnek is arra, hogy megnézhesse a 92 éves Claudia Andujar átfogó fotóművészeti tárlatát. Bár a világ számos ismert közgyűjteménye őrzi képeit, és nemzetközi fotográfiai események rendszeres szereplője, munkáit a régióban még kevesen ismerik. Az anyai ágon svájci, apai ágon magyar származású fotográfus 13 éves koráig Nagyváradon élt. A holokauszt elől menekülő, budapesti és bécsi kitérőkkel Svájcba, majd New York-on át Brazíliába érkező fiatal nő az 1950-es évektől került közelebbi kapcsolatba a kortárs művészettel és a fényképezéssel.
Magazinfotózástól az aktivista fotográfiáig
A kronologikus felépítésű kiállításon Claudia Andujar Brazíliába érkezést követő magazinfotós időszakától és kísérletezéseitől jutunk el a janomami indiánok között évtizedekig készített művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig.
Még 1971-ben találkozott egy munkája során először a janomami indiántörzzsel, és ez a találkozás évtizedekre meghatározta munkásságát.
Még 1971-ben találkozott egy munkája során először a janomami indiántörzzsel, és ez a találkozás évtizedekre meghatározta munkásságát.
A 124 fotográfia, nagyméretű analóg nagyítások és digitális nyomatok, illetve a további vetített képanyag egyedi megvilágításban tárja a látogató elé az életmű egy fontos szeletét. Andujar fókusza azokra az emberekre irányult, akik kívül rekedtek a többségi társadalom figyelmén.
A női alkotókra jellemző, érzékiséggel telített látásmóddal, kevésbé megszokott felfogásban mutatja be a kultúrák és közösségek tereit, mindennapjait.
A női alkotókra jellemző, érzékiséggel telített látásmóddal, kevésbé megszokott felfogásban mutatja be a kultúrák és közösségek tereit, mindennapjait.
Fotóriporterként éppolyan magabiztosan és nagy tehetséggel nyúlt a különböző ábrázolási lehetőségekhez, mint művészként és aktivistaként.
Személyes történetek mint az aktivista harc eszközei
Andujar fotóin keresztül egy-egy személyes történetet ismerhetünk meg saját útkereséséről és a janomamikkal folytatott párbeszédéről. Ez a személyesség egy tágabb antropológiai nézőpontba, a kulturális találkozás, a megismerés, a megértés és a bemutatás témakörébe helyezi a képeket, és egy fontos történetet is elmond arról, miként válhatnak a fotók egy amazóniai indián közösség megmentéséért vívott aktivista harc eszközévé.
Claudia Andujar nemcsak fotóművész, hanem nemzetközileg elismert aktivista is, aki majd fél évszázada küzd az Amazóniában élő janomami indián törzs jogaiért. Az általa alapított szervezet munkájának és fotóinak fontos szerepe volt abban, hogy 1992-ben a brazil kormány kijelölte a Janomami Őslakos Terület határait, ami lehetőséget ad kultúrájuk és az amozóniai esőerdő megvédésére. Nem csupán egy „kívülálló” fotós, aki dokumentálja az eseményeket, hanem azonnali orvosi támogatást kért, amikor például az autópálya építés következtében himlőjárvány tört ki a törzs tagjai között vagy amikor az egyre aktívabb aranybányászat miatt higanymérgezés pusztította őket.
A kiállítás megrendezésével a Néprajzi Múzeum a janomami indiánok érdekvédelmi munkáját is támogatja. Ajánljuk a távoli kultúrák és a kortárs- fotóművészet kedvelőinek, illetve az etnográfia iránt érdeklődőknek egyaránt, illetve akik szívesen megnéznék Andujar szívbe markoló fotó-üzeneit az amazóniai esőerdők sérülékeny világáról.
A kiállítást 2023. szeptember 15. és 2024. június 30. között nézhetitek meg a Néprajzi Múzeumban.
