Az elmúlt években tapasztalt idegenforgalmi bumm, az olcsó repjegyek és a nemzetközi hírverés megtette a hatását: fővárosunk népszerűsége rohammértékben növekszik. Már nemcsak a legény- és lánybúcsús társaságok özönlenek ide, hanem a házasulandók között is egyre gyakoribb célpont. Közrejátszik ebben, hogy Budapest biztonságos, könnyen megközelíthető, különösen szép a fekvése, történelmi látványosságait szépen felújították, továbbá a gasztronómia és catering terén is felfejlődött az európai színvonalhoz.
Vonzerőben Velencével, Firenzével, Toszkánával, a Comói-tóval vagy Dél-Franciaországgal persze nehezen veszi fel a versenyt, de egyvalamiben nyerésre áll velük szemben: ez pedig az árfekvés. Ez a tény sok mindent megmagyaráz, ha annak okait keressük, miért is jön ide egy 150 fős násznéppel egy külföldi pár kimondani a boldogító igent.
Nem, nem a leggazdagabbak jönnek
Akinek volt már esküvője, tudja, mennyire el lehet szállni az árakkal a szervezésben. Az átlagmagyar igyekszik is sok mindent „okosba” megoldani a DIY dekorral, a házipálinkával, a rokonság által sütött süteményekkel, és valószínűleg fogalma sincs, hogy vannak, akiknek az itthoni árszínvonal még azzal együtt is megéri, hogy repjegyre, szállodára és rendezvényszervező cégre is költ. Több nyugat-európai országgal és az Egyesült Államokkal ez a helyzet; ők a Budapest Wedding esküvőszervező cég leggyakoribb küldőországai. Az alapítóknak, Helmeczi Dórának és Győri Gábornak volt ugyan olyan brazil menyasszonya, akinek az apukája a Marriot Budai Várra néző fitnesztermében edzett, mikor a panoráma láttán kitalálta, hogy a lánya itt fog férjhez menni, de többnyire kevésbé intuitív módon jutnak el a párok Budapestre. És nem is a leggazdagabb rétegről van szó, hanem inkább a felső-középosztályról.
A Budapest Weddingnél sok a vegyes pár, ahol vagy a fiú vagy a lány magyar, vagy valamelyiküknek van magyar felmenője. Esetleg Budapesten találkoztak, itt jártak egyetemre, vagy itt történt meg a lánykérés. Persze olyan jegyespár is akad, aki felcsapja a térképet, és megtetszik neki a város – de a legtöbben azért választják a helyszínt, mert olcsóbb más országoknál, és ár-érték arányban többet kapnak.
Az angolszász kultúrában eleve megszokott, hogy a fiatalok külföldön kelnek egybe, és teljesen más büdzsével számolnak, mint a magyarok. Egy sima londoni helyszín rengetegbe kerül; abból a pénzből, amiből egy napot kivitelezni lehet 70 fővel Londonban, abból Budapesten egy háromnapos, 150 fős lagzit bonyolíthatnak le. Dóra, Gábor és csapatuk kiegészítő programokat, hajókázást, városnézést, próbavacsorát is szoktak szervezni az ideérkező násznépnek a lagzit megelőző és követő napokra.
Hogy az árakban mekkora is a különbség, arra jó példa az az eset, amikor is körbevezettek egy nemzetközi esküvőszervező gárdát a városban. Mikor elmondták nekik, hogy a Savoyai teraszt 5000 euróért lehet kibérelni 24 órára, elkerekedett a szemük: máshol egy hasonló lokáció 12 órára a négyszeresébe kerül, Párizsban például 15 és 25 ezer euró között van egy helyszínbérleti díj. Budapesten egy háromnapos program költsége szép esküvővel, programokkal és elsőrangú szolgáltatásokkal 100 főre valahol 120-150 ezer euró közé tehető.
A Budapest Wedding ügyfeleinek a többsége az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Norvégiából, Svédországból érkezik, de idén nyáron lesznek ausztráljaik is – jó kérdés, hogy nekik miért éri meg 24 órát utazni a lagziért. Valószínűleg azért, mert a nagy napot összekötik egy európai körutazással, mint például az a 140 fős amerikai társaság, akik ötnaposra nyújtották a házasságkötést. Volt benne gyógyfürdős program, elővacsora, hajókirándulás, night club parti, az esküvő másnapján pedig villásreggeli. A hatodik napon elindultak Horvátországba vitorlázni. A repülőjegyet leszámítva ez még mindig kevesebbe került, mintha San Fransiscóban bonyolították volna le az egészet egy nap alatt.
Általában egy-fél évet ráhagynak az előkészületre, de volt olyan esküvőjük is, amit négy nap alatt kellett megszervezni. Két héttel a kitűzött dátum előtt jelentkezett be hozzájuk egy arab pár, és a 140 fős esküvő előtt mindössze egy héttel érkeztek meg Budapestre kiválasztani a helyszíneket. Isztambulban épp akkor voltak a robbantások, ezért tették át ide, az isztambuli Four Seasons helyett a budapestibe. Csodával határos módon sikerült megszervezni az egészet, az Oroszlános udvar épp szabad volt. Két nappal előtte ráadásul kiderült, hogy szakadni fog az eső – a fesztiválszezon kellős közepén kellett sátrat keríteniük.
„Már Bécsnél is sokkal olcsóbbak vagyunk” – magyarázza Tábori Dalma és Dévényi Dani, a Grand Budapest Wedding esküvőszervezői, akik szintén sok nyugati országból érkező pár esküvőjét megszervezték már Budapesten. Szerintük is az ár-érték arány a fő vonzerő. A legtöbben kifejezetten a történelmi helyeket keresik; aki gyerekkora óta „hercegnős” esküvőről álmodik, annak a Savoyai terasz a Várban tökéletes lehet, hiszen töredékéért hozzájuthat, mint tőlünk nyugatabbra (ha hasonló helyszínre egyáltalán beengedik, és nem kell két évvel előtte lefoglalni). Náluk már a 2020-as szezonra érkeznek a megkeresések. „Sok múlik azon, hogy mi hogyan prezentáljuk a helyszíneket a pároknak. Kimegyünk értük a reptérre, körbejárjuk velük a helyszíneket, amiket előzetesen kiajánlottunk nekik e-mailben, ételt kóstolunk. 24 órán át velünk vannak, elvisszük őket a saját kedvenc helyeinkre egy italra, egy ebédre, megmutatjuk nekik, mi hova járunk a barátainkkal.” – sorolja Dani. „Általában meg szoktak lepődni Budapest láttán. Viszont ha megvan rá a keret, akkor Comói-tóval, Toszkánával vagy Velencével nehéz versenyezni” – tette hozzá.
A Grand Budapest Wedding az idei szezonban többek között egy New Yorkban élő olasz-magyar és kínai párt, Londonban élő egyiptomi-magyar párt is „összead” Budapesten. A származást tekintve vegyes pár és násznép gyakori jelenség, és mint később kitérünk rá, ők jelentős indiai származású ügyfélkörrel is rendelkeznek.
És hogy milyen budapesti helyszínek köszönnek vissza az esküvői fotókon? A külföldi párok között népszerű esküvőhelyszínek a Budai Várban az Oroszlános Udvar, a Savoyai terasz, a Mátyás-templom, valamint a Mezőgazdasági Múzeum-Vajdahunyad vára, a Kiscelli Múzeum, a Halászbástya étterem, a Hilton, a Vasúttörténeti Múzeum vagy a Szabó Ervin Könyvtár. A felújítások, fejlesztések sajnos nem használnak az esküvőturizmusnak, az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum is kiesett a körből. A Nemzeti Galéria és a Szépművészeti exkluzív lehetőségekkel kecsegtet, de oda nem engednek be esküvőket.
Elefántot a Budai Várba
Az esküvőturizmusban egészen más tészta az ázsiai országok esete, ahol más okokból esik a választása Európára a pároknak: nem feltétlenül az anyagi megfontolások vagy a kalandvágy, hanem a presztízsérték számít. Mindkét általunk megkeresett cégnél sok az indiai ügyfél, a Budapest Wedding honlapján is találunk külön kategóriát az indiai, de még az arab és perzsa esküvőknek is. „Az indiaiaknál nemcsak Európának van presztízsértéke, hanem még Grúziának, sőt, Törökországnak is. Sok üzletet el is veszítünk Törökország miatt. Nekünk arra kell rávenni a párokat, hogy kicsit tovább jöjjenek repülővel. Aki igényes, világlátott, az tudja, mi a különbség Törökország és Európa között; náluk az a kérdés, hogy mennyire akarnak »show offolni« a vendégek előtt” – fejtette ki Dani. Törökország tehát még Budapestnél is olcsóbb, és ők sokkal felkészültebb az esküvőturizmus terén, szállodakomplexumaik évtizedekkel ezelőtt ráálltak erre az iparra. Van például indiai séfük, oda tudják adni a teljes hotelt három napra, és az indiai esküvői tradicionális 3-4 eseményére mind tudják biztosítani a helyszínt. Budapesten kevés ilyen hotel van: a szobáknak csak a 80-90%-át tudják odaadni a különböző szerződések miatt, inkább az üzleti turizmusra vannak inkább ráállva.
A Grand Budapest Weddingnek sokat segít, hogy Dalma rendezvényszervezőként dolgozott Indiában, esküvőkön is, és jártas az indiai kultúrában. Az ilyesmi nem hátrány: hiszen nem elég, hogy egy indiai esküvő több napig tart, több helyszínen zajlik különböző ételekkel, szertartásokkal, még Indián belül is rengetegféle szertartásforma létezik. Fontos különbség, hogy az étel 0-24 órában elő van készítve, mindenki akkor eszik, amikor akar; az ültetett vacsora inkább nyugati szokás.
„,Az indiaiak esetében a vendéglátás egy teljesen más fogalom. Nemcsak a szállodában, már a reptéren külön fogadni kell őket, a csomag a reptérről egyenesen a szállodai szobába megy, hogy azzal már ne kelljen foglalkozniuk, a hotelben ajándékot kapnak, a ruhájuk be van készítve, külön mosodai szolgáltatást kell nekik felállítani – sorolja Dalma.
Ők is alátámasztják, hogy az egész presztízskérdés, az indiaiak prezentálják az anyagi helyzetüket az esküvővel. Mint Dalma elmondta, Bombayban nincsenek jó lagzihelyszínek, a legtöbb indiai nagyvárosban klasszikus 5 csillagos hoteleken kívül nincs semmi. A párok Goára mehetnek legfeljebb az országon belül, aki pedig tehetősebb, külföld felé néz. Európa azért is vonzó alternatíva, mert előfordul, hogy a családnak élnek itt ismerősei, rokonai. Sőt a Budapestre érkező indiai párok többnyire Nyugat-Európából jönnek, világlátottak, külföldön tanultak, a baráti társaságuk már nemzetközi – közvetlenül Indiából inkább az idős rokonok érkeznek.
„A Budai Várban egyszer mi is elkezdtük az elefántengedélyeztetési folyamatot” – emlékszik vissza nevetve Dani. „Az indiaiaknál az esküvő napján van egy úgynevezett baraat ceremónia, amikor a vőlegény megérkezik a szertartás helyszínére elefántháton vagy fehér lovon. Három cirkusszal és az állatkerttel is kapcsolatban voltam emiatt, meg persze a Várgondnoksággal.” Végül sikerült meggyőzniük a párt, hogy a fehér ló egyszerűbb és autentikusabb a Budai Várban, mint az elefánt. Egy huszársorral vonultatták fel őket: platós autón jött a DJ a dobosokkal, mögötte a vőlegény vonult a fehér lovon, körülötte buliztak és ittak a vendégek. És ez még csak nem is a legnagyobb buli volt – az a második napon esedékes.
Azt gondolnánk, hogy ha már Ázsia, akkor az utóbbi években a tömegturizmus szempontjából létfontosságú Kína is ontja magából a házasulókat Európába. A Budapest Wedding szervezői rácáfoltak erre. „Leginkább fotózkodni jönnek, Kínában nagy hagyománya van, hogy elutaznak fotós útra” – mondja Gábor. Ennek ellenére nekik is volt már kínai esküvőjük, csak éppen nem tartott sokáig. Szorgalmazták ugyan a bulit, de 10-kor mindenki hazament, és a szolgáltatók vacsoráztak meg az éjféli menüből.
A kínaiak a Grand Budapest Wedding beszámolója szerint is kissé különcnek tűnnek. „A fekete-piros esküvői dekort szeretik, mert ezek a színek az ő kultúrájukban a szerencsét és a bőséget jelentik. Egyszer több száz szál vörös rózsát kell hozni például. Európai szemmel az ilyen olyannak tűnhet, mint Drakula bálja.”
A praktikus rész
Néha még az is belefér, hogy magyar hagyományokat is belecsempésszenek a lakodalmakba. Akadt olyan amerikai pár (egyikük ráadásul libanoni származású volt), aki bevállalta a tradicionális magyar néptáncot és welcome drinkként a pálinkát, egy New Yorkból érkező indiai pár egyik eseményénél pedig magyar ételeket kért, de ennél több magyar elem nem szokott lenni.
A magyar hatóságokkal való kapcsolatot persze nem tudják elkerülni. Igaz, ha nem akarnak a papírmunkával vacakolni, otthon megejtik a szertartást, itt pedig egy szimbolikus ceremóniát rendeznek. Jogilag nézve a külföldi házasságkötés bonyolult ugyan, de nem lehetetlen: egyre több nagykövetségen össze lehet házasodni, illetve az adott kerület anyakönyvi hivatalában lehet folyamodni a lefordított dokumentumokkal az engedélyekért. Ez két hónapon belül megoldható. Unión kívülieknek nehezebb, az indiaiaknak már Bécsig el kell menni.
A hivatalos szertartást pedig úgy kell elképzelni, ahogy a magyarokét: az anyakönyvvezető nemzeti színű vállszalaggal levezeti a ceremóniát, és egy tolmács segít neki, ha kell. Érdekes módon sok pap beszél már két nyelven, az egyház előrébb jár, mint a hivatalok (természetesen a Mátyás-templom és a Bazilika a legnépszerűbb helyszín az egyházi szertartásokra). Indiaiaknál katolikus papra persze nincs szükség, ők más módokon kelnek egybe. A szertartások vezetőit néha magával hozza a pár, de jó hír, hogy Leányfalun már guru is van, akit az ilyen alkalmakra ki lehet bérelni.
