A világ más nagyvárosaiban nem szokatlan, hogy a metróállomásokat műalkotások gazdagítják, vagy tematikus, a névhez, névadóhoz kötődő kialakítást és dekorációt kapnak. Hogy csak egy esetet említsünk, a londoni Baker Street-i megálló csempéi egyedi, pipázó Sherlock Holmes mintázatúak. De Budapesten is, a 3-as metró vonalán is, ha kicsit jobban figyelünk, bitang menő műalkotásokat találhatunk az állomásokon.
A metró relatíve legújabb, az Árpád hídtól Újpest-Központig tartó, 1990-ben átadott szakaszának a tervezése során a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának a Rajz és Formaismereti tanszéket kérték fel, hogy a vizuális környezetet és a megállók arculatát kidolgozzák. A metrószakasz színtervének kidolgozója Nemcsics Antal színtervező és festőművész volt, akinek szintén két alkotása is megtalálható a szakaszon.
Az utolsó pillanatban még végigjártuk eredeti helyszíneiken a műalkotásokat, mert bizony nem egy eltűnik közülük, mire a felújítás véget ér, íme a részletek és a képek.
Absztrakt utazás indul: Újpest központ
Az érkező és induló oldalon is a lépcsők aljában található a két tűzzománc és zománc murália, amelyeket a BKK szerint restaurálnak majd, és maradnak a metró területén. Tari Gábor alkotása a Felület és textúra, míg Nemcsics Endréé a Földalatti karnevál fantázianévre hallgat, és minket leginkább az átszállások alatti bolyongásra emlékeztet az alagutakban.
Puzzle és geometria: Újpest-Városkapu
Ez a megálló csak úgy tobzódik a műalkotásokban, mind a négy feljárat mellett találunk egyet-egyet, ám elég megviselt állapotban vannak. A puzzle-nál annyira nem feltűnő, mint a türkiz Játékos köröknél, de bizony ezekből több darab is hiányzik már. Az itteni műalkotásokat is mind restaurálják, majd visszakerülnek a falakra, kivétel a műanyag puzzle dombormű, ezt a tulajdonos elszállíttatja, még nem tudni hová.
Napvihar és színorgia: Gyöngyösi utca
Az itteni alkotások közül szinte mindet szívesen látnánk saját otthonunkban is: színesek, mozgalmasak, és bár ezek is sérültek, annyira nem feltűnően. Csak ha valaki jobban megnézi a Körök zománckép bal alsó sarkát majd Nemcsics Antal Koloroid színtér alkotását, fedezhet fel némi turpisságot: a restaurátor az egyikből kicsit elvett, a másikhoz meg kicsit hozzátett, vagy legalábbis kipótolta. Az itteni műveket is mind restaurálják és utána visszakerülnek a metró területére.
Kancsal mértan: Forgách utca
Itt már elég változatos technikával és formavilággal rendelkeznek a kijáratoknál található műalkotások. A legkönnyebben megjegyezhető talán épp a kicsit bandzsító műanyag dombormű, a Fürkésző szemek, vagy más néven Kétszemközt. Erre játszik rá, teljesen más stílusban, a szigorúan geometrikus, eredetileg Veszélyben címre keresztelt, de inkább Hatszemköztként ismert zománckép. A BKK oldala alapján azonban a szivárványszínű műanyag szemek a felújítás után már nem kerülnek vissza.
Máriási Iván változatlanul csillagtematikát hozott le a föld alá, ami a felújítás végeztével költözik Újpest-Városkapu állomásra, a puzzle helyére. Nemcsics Antal Felszín és mély fantázianevű alkotása szorosan kötődik a metrók világához, a fel és le vezető lépcsők végtelen során ábrázolja absztrakt formában és eleven színekkel.
Ahol a víz az úr: Árpád híd
Leginkább egy homokos, lágyan hullámzó tengerpartot idéz az Árpád hídi megállónál található alkotás, ami valljuk be, elég éles kontrasztot alkot az amúgy sárgás neonfénybe burkolózó, mára eléggé elhanyagolt állomás összképével. Az 1984-ben készült mű az egyik legnagyobb ilyen jellegű dekoráció a vonalon, összterülete több száz négyzetéter, talán ezért sem olyan feltűnő, mint az eddigiek, mert mindenhol ott van. Amíg nem olvastunk utána nekünk se tűnt fel, hogy valójában egy zománckép mellett battyogunk el.
Ahol a lángok felcsapnak: a Dózsa György úti horror
A Dózsa György útnál nem csak a műszakilag leromlott metró lángolhat, de az állomás falai is. A tragikus sorsú, brutálisan kivégzett Dózsa György a 16. századi legnagyobb parasztlázadás vezére volt, akit a legendák szerint tüzes trónon megsütötték, és húsát híveivel megetették – ám feltehetően ez csak kései költői túlzás (köszönhető Petőfinek) – de tüzes koronát valóban tettek a fejére. Az állomáson található, kicsit graffitisnek ható porcelánkép a kivégzés pillanatát jeleníti meg, az örvénylő, magasra csapó lángokkal. A Dózsa pannó műalkotás Szász Endre alkotása 1984-ből. A felújítás során az eredeti példányt elbontják, és a tulajdonosa új helyre szállíttatja, a metróba csak egy reprodukció kerül vissza.
Idáig tartott a metró vonalának művészileg egységes és legizgalmasabb szakasza, innentől már csak elszórva találkozunk (néha kétes értékű) műalkotásokkal.
Az Arany János utcánál a műanyag szocialista dizájntól élesen elüt a kuka és információs tábla közé beszorított historizáló padocska és emlékplakett. A kicsit faramuci megvalósítás mögött azonban egy kedves történet húzódik, amely a költészet erejéről szól. Kányádi SándorHiúság című versében arról álmodozik, bárcsak lenne egy-egy padja itt, és íme, a vers megírás után jó pár évvel, de megkapta.
A Deák téri csempékről nem is olyan régen már írtunk, az összekeveredett betűk kapcsán sokan találgatnak, hogy ez ugyan mi lehet, és pár éve a Budapest Folyóirat nyomozta ki a történetüket. A történet a kilencvenes években indult, amikor a BKV küldöttsége Budapest egyik testvérvárosában, Lisszabonban járt, és a helyi tömegközlekedési vállalat ajándékba egy portugál festő, João Vieira egy művét adta a magyar fővárosnak. A művész a Deák teret választotta műve helyszínéül, és 1996 augusztus 19-én fel is avatták az alkotást.
És hogy mi található rajta? Vieira portugál nyelven magyar és hazájabeli költők verseit installálta a falakra. Ha időnk engedi és figyelmesen szemlélődünk, olyan ismerős sorokra bukkanhatunk, mint Az Amor e liberdade vagy az O Danubio. Ami könnyen kitalálható, hogy Petőfi Sándor Szabadság, szerelem és József Attila A Dunánál című versei, de Ady neve is felbukkan a csempéken, és híres Pessoa- és Camoes-sorok is vannak, portugál oldalról.
A Kálvin téri, '80-as évek elejéről származó vörösmárvány műalkotás, a Város születése már nem a metrók szintjén található, hanem az aluljáróban, az egykori Kecskeméti kapu nyílása alatt. Az igencsak érdekes formájú szobron, amely a város megállíthatatlan terjeszkedését hivatott szimbolizálni, egy macska is trónol, állítólag az alkotó házi kedvence, Maci cica volt a modell. A szobor Illés Gyula munkája, és hogy konkrétan mit ábrázol, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk.
Szintén az aluljáróban található a Ferenciek terén, és már fel is újították az egyik kedvenc alkotásunkat, Papp Oszkár Budapestjét. Ez a képsorozat leginkább arra emlékeztet minket, amikor biológiaórákon mutatták, hogyan növekednek az embriók az anya hasában, csak itt a város lesz egyre nagyobb.
És ha már az anyákat emlegettük, a titokzatos, ezernevű női szobor a Pöttyös utcánál áll, a metró kijáratánál, de hamarosan a felszínen lesz valahol. Hogy pontosan mi a szobor neve, Mama, Álló nőalak vagy Teri mama, arról nincs konszenzus, mindenki úgy emlegeti, ahogy megismerte, egyedül az alkotó biztos, Metky Ödön.
