Bár az utóbbi hetekben a Gellért keresőszóra leginkább Ryan Gosling öltönyben fürdőzős képeit dobja fel az internet, érdemes a figyelmünket néhány archív fotó erejéig a szomszédos Gellért Szállóra irányítani. Az épület ugyanis a maga korában nemcsak elegáns szálloda, hanem igazi úttörő is volt, szalonja pedig a történetek tanúsága szerint kellemes társasági színtér. Vagy írhatnánk azt is: a budai LaLaLand.
Korábban, a város legszebb szecessziós épületeit bemutató anyagunkban bemutattuk már a Gellért épületét, de a patinás épület bőven tartogat még történeteket és érdekességeket.
Az épület helyén a 19. században még a gyógyító iszapjáról elnevezett Sárosfürdő állt. A század végén megkezdődött a mai Szabadság híd építése, a Gellért tér rendezése, az 1910-es években pedig megszületett a döntés az új szálló és fürdő építéséről.
A munkálatokat 1911-ben kezdték el, de a szálló és a hozzá kapcsolódó gyógyfürdő az első világháború miatt csak 1918-ban nyílhatott meg.
Az épület tervezésében három jeles építész, Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izodor vett részt. A dunai oldal felől, a szálloda bejárata fölött Gárdos Aladár reliefcsoportjai láthatóak, míg a hegy felőli oldalon, a fürdő bejáratát Róna József szobrai díszítik.
A nagyméretű alkotások a gyógyulást jelképezik. A folyóparti oldalon a bejárat két oldalán kapott helyet a söröző-brasserie, a másik oldalon az eszpresszó. Kis érdekesség, hogy ebben az épületben működött a budapesti szállodák első minibárja.
Az elegáns teraszokkal, medencékkel és belső teraszokkal rendelkező épület az 1920-as évekre a társasági élet egyik központjává vált, 1927-re pedig elkészült a Sebestyén Artúr által tervezett hullámfürdő is, amelynek eredeti berendezése máig működőképes. Ahogy az archív felvételeken is látszik, a szálloda berendezése kényelmes és elegáns volt.
A keleti mesék palotáira emlékeztető épület középpontjában a nagyméretű előcsarnok áll. A helyiséget kupola fedi, és már itt jól megfigyelhetőek az épület jellegzetes díszítőelemei, a Zsolnay által gyártott csempék, az ólomüvegek és a színes majolika szobrok.
A szálloda megnyitásakor összesen 176 szoba állt a vendégek rendelkezésére. Ezek különlegessége az volt, hogy nemcsak a vezetékes vizet, hanem a termál- és szénsavas vizet is bevezették. A szobák egyébként rengeteg hírességet láttak vendégül: járt itt többek között a dalai láma, Kirk Douglas és Anthony Quinn filmszínész, Dimitrij Sosztakovics és Andrew Lloyd Webber zeneszerző, Yehudi Menuhin hegedűművész, valamint Zsigmond Vilmos, a közelmúltban elhunyt kiváló, Oscar-díjas operatőr.
A hotel gasztronómiai értelemben Gundel Károly ideje alatt volt a legkeresettebb célpont. A szakember 1927-től vásárolta meg a bérleti jogot, tevékenységének húsz itteni éve alatt pedig több híres ételt is megalkotott. A Gellért felküzdötte magát a grand hotelek sorába, és nagyon sokáig a legjobbként tartották számon a városban.
A szálloda éttermében két „helyi” desszertet is kóstolhatunk: az egyik a Gellért puding, mely szárított gyümölcsökkel készül, a másik pedig a Gellért tekercs, melynek eredeti receptje máig szállodai titok, de az biztos, hogy aki első ránézésre könnyű, ebéd utáni falatnak nézni az alkoholban áztatott gyümölcsökkel és sűrű csokoládékrémmel göngyölt piskótatekercset, garantáltan nem fog a vízfelszínen lebegni a szomszédos medencékben, de az autóvezetés sem a legjobb ötlet.
Különben is, a Gellértből való távozáshoz hozzátartozik, hogy a keménykalapos doorman udvariasan kinyitja a taxiajtót. Legalább egyszer az életben.
