Az, hogy a Gerlóczy egy letűnt korszakból fennmaradt vendéglátó-relikviának tűnik, elsősorban az aprólékos tervezés és kivitelezés eredménye, hiszen korántsem a harmincas években, hanem 2004-ben nyitotta meg a téren tornyosuló szilfától árnyékolt kapuit (maga az épület az 1890-es évekre datálható). A fent említett tervezés és kivitelezés annyira jól sikerült, hogy amikor Spielberg 2005-ben Budapesten forgatta a Münchent, a Gerlóczy egy párizsi bisztró szerepét kaparintotta meg. A hollywoodi kaland után (de nem feltétlenül annak hatására), a Gerlóczy csillaga stabilan felfelé kezdett ívelni, mégpedig olyan rakétasebesen, hogy a tulajdonosok 2007-ben megvásárolták a kávézónak otthont adó épületet, és a kávéház hangulatával harmonizáló, régies párizsi esszenciával átitatott, 19 szobás boutique hotellé alakították.Érkezésünkkor, bármennyire is hívogatóan kacsintgattak a fonott székek, ellenálltunk a terasz csábításának (amelynek egy része télen is nyitva tart – természetesen fűtéssel turbózva), és a benti részből nyíló ajtón keresztül átsétáltunk a Rooms deLux fát nem csak nyomokban tartalmazó előterébe. A recepciós pulttól és a kávéház aktuális ajánlatát díszes krétafeliratokkal hirdető táblától eltekintve itt nagyjából semmi sincs – ám ez nem a hanyagság, sokkal inkább a Rooms deLux lényegének megnyilvánulása; ugyanis a deLux nem egy létesítményektől roskadozó óriáskomplexum, ahol az edzőteremtől kezdve a rozmárúsztatóig mindent megtalálhatunk, hanem ízig-vérig városi hotel, amely stílusos főhadiszállást biztosít Budapest felfedezéséhez. Egy gyors és zökkenőmentes check-in után megpillantjuk a szálloda leglátványosabb elemét, a fal aranyszínű derengésébe borított, tekergő csigalépcsőt.Van lift is, de érthető módon mellőzzük – az öt emeleten át kígyózó, ólomüveg kupolával koronázott lépcsősor megmászásával nem csupán a napi mozgásadagot tudhatjuk le, hanem vizuális étvágyunkat is kielégíthetjük. Mindegyik lambériával díszített emelet más színben pompázik – van itt pázsitzöld, mélykék, sőt vérvörös is. A szobánk felé caplatva időnként meg-megállunk, hogy kihajoljunk a korláton, és a tátongó mélységgel farkasszemet nézve kiélvezzük azt a bizonyos borzongással teli, kellemes szédülést.Amikor megérkezünk egyéjszakás kalandunk harmadik emeleti helyszínére, elismerő hümmögések közepette vesszük szemügyre a klasszikus enteriőrt. A bársonyfotelek és a selymes hatású textíliák éles kontrasztot alkotnak a csillogó tapétával és az arany több árnyalatát felvonultató tapétával. A rézcsillár és az aranyra pingált antik tálalószekrény jó párosítás, a fürdőszoba fénypontja pedig kétségkívül a karmos lábakon álló kád. A lapos képernyős TV és a mostanában divatos kokedama (avagy japán mohagombóc, trendi szobanövény) nélkül a szoba egy Hemingway-regényben sem lenne kontextusidegen.Megszabadulunk a menetfelszerelésünktől, majd kedvenc csigalépcsőnkön lebattyogunk a kávéházba egy gyors cappuccinóra. Időutazásunk a beltéri étkezőben folytatódik, az enteriőr itt is hibátlanul hozza a múlt századi figurát: a fekete bőrrel borított bokszok háttámlájából kinyúló rézrudakon rézangyalkák ücsörögnek, a márvány konyhapulton fonott kosarakban frissen sült kenyerek sorakoznak, a fa csíptetőkön csüngő sajtótermékek pedig a régimódi értelmiség mementóiként várják a betűre szomjazó vendégeket.
A barátságos belső tér ellenére, illetve a ragyogó napsütés miatt, végül mégis a szintúgy századvégi miliővel kecsegtető teraszon foglalunk helyett; méghozzá ahelyi kanári, Jacquette tőszomszédságában, aki láthatóan jól elvan, és – a körülöttünk zsibongó bábeli zűrzavar alapján – titokban valószínűleg angolból, spanyolból és németből is perfekt.
Miközben a barna cukorral meghintett tejhabot kanalazzuk, jól megnézzük magunknak a tér nyugalmára ügyelő Kamermayer Károly-szobrot (Kamermayer Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítése után a város első polgármestere volt); majd rátérünk a Gerlóczy kortárs design elemeire – például azokra a grafikákra, amelyek a hozzávalókat egymásra tornyozva, egyfajta gasztro-totemoszlopként ábrázolják a hely legnépszerűbb ételeit.
Eltüntetjük az utolsó korty kávét, és nekivágunk a városnak – a Váci utca, a hetedik kerület romkocsmái, Madách tér, a Gozsdu Udvar,valamint a tömegközlekedés szívcsakrája, a Deák tér is csak pár perc sétára található, így tényleg játszi könnyedséggel eljuthatunk szinte bárhova. A teljes szabadságot élvező turistákkal szemben ránk városnézés helyett kötelességek vártak, és miután letudtuk ügyes-bajos dolgainkat, azon kezdtünk kissé morcosan morfondírozni, hogy a szobánkba visszaérve hány e-mailre kell majd válaszolnunk az ingyen WiFi hathatós közreműködésével…egészen addig, amíg meg nem pillantottuk a Gerlóczy teraszát, amely mintha egyenesen az Éjfélkor Párizsban (főszereplők: Rachel McAdams és Owen Wilson orra) egyik jelenetéből ruccant volna át a valóságba.
A szolid díszkivilágítás piros és sárga fényeiben egy hárfás úriember a Those Were The Days című számot pengeti. A lágy dallamokba csilingelő evőeszközök és több nyelven zajló beszélgetések háttérzöreje vegyül - szinte látjuk, ahogy az asztalok egyikénél Scott és Zelda Fitzgerald a becsiccsentés és a részegség határán egyensúlyozva ugratják egymást. Mielőtt fejest ugranánk a párnák közé, a szilfa levelein át vetünk egy utolsó pillantást a filmbe illő teraszra, majd bemászunk a takaró alá, és film noir-árnyalatú álomba merülünk. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az éjszaka folyamán erősen lecsapoltuk az ingyen fosztogatható minibár készleteit, de hát az vesse ránk az első XIX. századi macskakövet, aki képes lenne ellenállni a sajtos pogácsáknak, a helyben sütött gyömbéres kekszeknek, a Valrhona csokinak, a söröknek vagy épp a habzóbornak.)
Reggel az ablakon bekúszó napfényre ébredünk, és némi készülődést követően már rohanunk is reggelizni. A Rooms deLux e téren is egyedi lehetőséget kínál, ugyanis ha a szoba mellé reggelit is kérünk, svédasztal helyett egy 12 eurós limitet kapunk, amely összeg határain belül bármit választhatunk az étlapról. Mi a frissen sütött croissant-sonkás, gombás, sajtos rántotta-kombóra repülünk rá, miközben aktívan küzdünk a félálom tüneteivel. Amikor megérkezik a számla, kisebb félreértésbe bonyolódunk, ugyanis a cechen felbukkanó, luxuskategóriás Badoit ásványvizet legfeljebb egy párhuzamos univerzumban rendeltük meg, ám a félreértés különösebb bonyodalmak nélkül elillan, és még egy bocsánatkéréssel is gazdagodunk.
Ez az ártatlan közjáték arra mindenképpen jó volt, hogy visszarántson a valóságba, és rádöbbenjünk, hogy a Gerlóczy-komplexum filmvászonra kívánkozó díszletei közül ideje kisétálnunk a mindennapok valóságshow-jába. Kellemes élményekkel távoztunk, amelyek még jó darabig velünk maradnak, hiszen megtapasztalhattuk, hogy milyen lehetett a múlt század elején nagyvilági életet élni.
Cikkünk megjelenése idején a Gerlóczy Rooms deLux szobaárai éjszakánként 85 eurótól 110 euróig terjednek, az ár a reggelit nem tartalmazza. Az aktuális szobaárakat és kedvezményeket megtalálod a hotel weboldalán. A We Love Budapest „Egyéjszakás kaland a városban”-cikksorozata fővárosi szállodákat mutat be, amelyek vezetősége lehetővé teszi, hogy munkatársaink térítésmentesen szállnak meg az adott hotelben. A hotelmenedzsment beleegyezik, hogy cikkünkben akár negatív benyomásokat is megfogalmazhatunk, illetve hogy a cikk az ő felülvizsgálatuk nélkül publikáljuk.
