Hétfő késő délután van, kellemes meleg. A hely egyik exkluzív szolgáltatását, az ingyenes barnulási lehetőséget azonnal igénybe veszem. A közönség összetétele, mint egy rockkoncerten, meglehetősen vegyes. Akad irodából, szép ruhában érkező brókerszerű forma, tizenéves lány, chilei mezes családapa gyerekekkel, fekete cipőhöz és sötétszürke nadrághoz fehér zoknit húzó indiai(?) A rutinosak sörrel és nasival érkeznek, a profibbak polifoamot hoznak, mert ma este két mérkőzéses megpróbáltatás vár a fenekükre. A sörpadoknak, vagy a Lipót garázsnál lévő bár VIP-nak tűnő kényelmes karosszékeinek birtokba vételéhez korábban kellett volna érkezni, tehát marad a görnyedés a füvön.
Az elmúlt évek Európa- és világbajnokságaihoz képest kevesebb holland-mezes drukker tölti be most a teret, a narancsligetesfeeling elmarad. Chilei(nek tűnő) szurkolók az említett apucin kívül még kevesebben vannak: látok piros-kék Valdivia-trikós, nemzeti színűre mázolt arcú lányt és egy távolabbi sarokban úgy fél tucatnyi embert, óriási Chile-zászlóval. Nyilván kiszúrja őket egy mindent filmező operatőr, mire rákezdenek a Brazíliában valamennyi meccsükön hallható „chi, chi, chi, le, le, le!” rigmusra.A mérkőzés unalmas. A nagyjából két-három hazai MTK-meccsnek megfelelő létszámú közönség ritkán hördül fel, így nehéz megállapítani, Hollandiáért vagy Chiléért szorítanak-e többen. Bárcsak itt lenne Dévényi Tibi bácsi egy rögtönzött, nem reprezentatív felmérésre és pöttyös labdát hajítana oda, ahol a leghangosabban tapsolnak mondjuk a mélyföldiek kedvéért, akkor kiderülhetne, melyik tábor a nagyobb.Félidő. A szünetben csak reklámok és felhívás megy (pl. ne szemeteljünk és itt vásároljunk a közért helyett), megkímélnek minket az m1 stúdiójába random behívott exújpesti labdarúgó időjárás-jelentésétől (arra gondolok, amikor H. Bóna Mártához hasonlóan állnak a képernyő előtt és mutogatják, hogy merre futott el anticiklonszerűen a chilei balhátvéd a szélen).
Teszek egy kört, veszek egy sört. Sorban állás közben sem maradok le az eseményekről, mert a legtöbb árusító helyen plazmatévékvannak a falon. A bódékban meg amerikai hot dogtól kezdve a perecen át a főtt kukoricáig a szokásos vurstlis választék, és ha netán vécézni „támad kedvem”, 200 forintért hódolhatok a szenvedélyemnek. A meccset közben a hollandok nyerik, a második góljuknál már igazi meccshangulat alakul ki.
Két óra még a Mexikó-Horvátországig. A köztes időben a holland-chileivel párhuzamosan kezdődő spanyol-ausztrált adják felvételről, de nem mindenki marad a helyén, hiszen ismerjük a mondást a másnap felmelegített húslevesről.Ahhoz képest, hogy este 10 óra van és hétköznap, majdnem telt házat jegyezhetünk. A sötétben különleges hangulatot varázsolnak ide a környéken található épületek kivilágításai, főleg a régi tv-székház pompázik a fényben. Közvetlenül a kivetítő elé befészkeli magát egy nagyjából tucatnyi főből álló zöld mezes mexikói csoport, a kezdés előtt vidáman dalolásznak, a himnuszukat természetesen felállva éneklik.
Ezen a meccsen sem történik semmi extra az első 45 percben, jellemző, hogy amikor egy szőke bombázó tűnik fel a képernyőn, legalább akkora zúgolódást okoz, mint pár perccel korábban a mexikói Herrera kapufája. Akinek a meccs alatt fogyott el a budapesti viszonylathoz képest jó áron beszerezhető söre vagy muszáj kétbetűs kitérőt tennie, annak nem igazán örülnek a környékén. Egyrészt ha feláll, eltakarja a képernyőt, másrészt twistert játszva kell gémberedett mozdulatokkal lavíroznia a földön támaszkodó kezek között, nehogy rájuk lépjen. Ha már kilátás, mindkét szélen a kivetítőbe belógó fák és villanyoszlopok csökkentik a felhasználói élményt, de nézzük a jó oldalát: ha megfelelő szögben állunk és pont egy leshelyzetet merevít ki a kamera, a fa- vagy a villanyoszlop törzse lehet a megvastagított vonal!
A szünetben újabb expedíció indul a wc felé, ha már sorban állok, kihasználom az alkalmat és kikérdezek egy mexikói(nak tűnő) lányt. Mariannának hívják és tényleg onnan érkezett, egészen pontosan Pueblából. „Vakációzni jöttünk Budapestre. Hogy miért pont ide? A testvérem Európában utazgat és ő ajánlotta, hogy töltsünk el pár napot a magyar fővárosban, így követtem őt és a barátait. Fantasztikus város, leginkább a Lánchíd és környéke bűvölt el. Az egyik piacon összefutottunk egy mexikói társasággal, ők hívtak minket a Szabadság térre meccset nézni. Amúgy nem vagyok akkora focirajongó…A hangulat viszont nagyszerű, imádok itt lenni! Az esélyeink? Először kicsit pesszimista voltam, de a Brazília elleni döntetlen után megváltozott a véleményem, és most már azt mondom, bármi lehet! "
Marianna másnap utazik vissza a szülőföldjére, így a végül győztes és ezzel továbbjutott mexikói válogatott következő mérkőzését otthon nézi. Mi meg igyekszünk következő nap hamar kislisszolni az irodából, hogy időben odaérjünk és elfoglaljuk a legjobb helyet a Szabadság téren, mert meccset nézni együtt a legjobb!
