WLB: Mikor érkeztetek Budapestre?
Seb: Három és fél hete. Én szombaton hazamegyek, Ben viszont marad még két hétig.
WLB: Mit csináltok most a városban?
Ben: Egy hollywoodi film forgatását készítjük elő, ami a Fallen című Lauren Kate regény adaptációja lesz. Mi a látvány előkészítéséért felelünk, tehát amikor a stáb idejön, már mindenkinek lesz képe arról, hogy milyen felvételeket kell forgatniuk.
Seb: Tulajdonképpen az a dolgunk, hogy a rendező tisztában legyen azzal, mit milyen szögből kell felvenni, hogy olyan legyen a végeredmény, amilyet ő szeretne.
WLB: Járjátok a várost és keresitek a lehetséges helyszíneket?
Seb: Nem, az Origo Filmstúdióban dolgozunk, a város határában.
Ben: A verekedős jelenetekhez találjuk ki a kaszkadőrökkel a koreográfiát, de erről nem mondhatunk ennél többet.
WLB: Azt lehet tudni, ki lesz a rendező?
Seb: Persze, Scott Hicks. A Szerencsecsillag volt a legutóbbi filmje, Zac Efronnal a főszerepben.
WLB: Játszik híres színész a filmben?
Seb: Igen, de nem emlékszem, hogy hívják. Az a srác, aki Spielberg Hadak útján című filmjének főszerepét játszotta (Jeremy Irvine – a szerk.). Még csak most készítik elő a forgatást, szóval még semmi sem végleges.
WLB: Mikor kezdődik a forgatás?
Ben: Valószínűleg hamarosan. Pont ezért nagyon kezd sűrűsödni a programunk, de eddig tudtuk tartani a lépést.
WLB: Milyen magyarokkal együtt dolgozni?
Seb: Nagyszerű, mindenki nagyon érti a dolgát. Egy nehéz harcjelenetet próbáltunk Mikivel, az egyik asszisztenssel, és annyira belelendültünk, hogy eltörtem a hüvelykujját.
Ben: Először úgy tűnt, csak megrándult, de másnap már be volt gipszelve a keze.
Seb: Igen, és volt annyira profi a srác, hogy utána azt mondta: „Jól vagyok, jól vagyok! Vegyük fel még egyszer!”
WLB: Tanultatok magyar szavakat?
Seb: Már ismerjük a köszönömöt például. Csak az alapvető dolgokkal próbálkozunk, mert a magyar tényleg nagyon nehéz nyelv.
Ben: A stúdióban mindenkivel angolul beszélünk. Könnyű helyzetben vagyunk, mert az anyanyelvünkön is meg tudjuk értetni magunkat, ilyenkor pedig az ember nincs rákényszerítve a tanulásra.
WLB: Jól beszélnek a magyarok angolul?
Ben: Attól függ, merre jársz a városban. Ahol több turista fordul meg, ott az emberek nagyobb eséllyel beszélnek angolul. Sokszor előfordult, hogy bementünk egy boltba, kérdeztünk valamit, és nem értették, mit mondunk. Közben viszont mindenki elképesztően barátságos, szóval akár mutogatással, de mindig megoldjuk a helyzetet.
WLB: Mit láttatok a városból?
Ben: A Gellért hegyet, a Citadellát, a Mátyás templomot és a többi fontos helyet már mind láttuk. A Szimplába először vasárnap mentem el, amikor éppen a termelői piac zajlott. Utána péntek este is beugrottunk, és akkor láttam, hogy ugyanaz a helyszín két mennyire más világot nyújt.
WLB: Mit gondoltok általában a városról?
Seb: A nagyon tiszta és rendezett Bécshez képest Budapest egy igazi bohém, művészbarát város. Engem sokszor Montrealra emlékeztet.
WLB: Miért?
Ben: A város fekvése nagyon hasonló. Az itteni Gellért-hegyhez hasonlóan, nálunk ott van a Mont Royal, a Duna kanadai megfelelője pedig lehetne akár a Szent Lőrinc-folyó is. Az egyetlen különbség, hogy nálunk nincsenek olyan fantasztikus hidak, mint nálatok. A város művészi jellege is nagyon hasonlít. Ahogy a Szimplában láttuk, a hely tele van képekkel, menő világítással és különböző design-elemekkel.
Seb: Egyszer beültünk a Púder nevű étterembe. Az étterem belseje fantasztikus, olyan, mint egy kortárs múzeum. A Brody House is ilyen különleges hely, ahol a filmünket vetítették.
Ben: Bármilyen városban jársz, érzed a hely energiáját, és Budapest ebből a szempontból nagyon jól áll. Ez a vendégszerető, művészbarát közeg fantasztikus. Minden szobor annyira részletesen kidolgozott, ilyet máshol még sosem láttam. Minden póz erőt és különleges érzelmeket fejez ki. Néha olyan ebben a városban sétálni, mintha egy ingyenes múzeumban járkálnánk. Némelyik épület annyira részletesen kidolgozott, hogy öt percig is állhatunk előtte, és úgy sem lehet vele betelni.
WLB: Amikor Ben is elutazik véget ér a film előkészítése?
Seb: Ez a terv, de az időbeosztás folyamatosan változik egy hollywoodi filmnél. Néha teljesen kaotikus a helyzet.
Ben: Minden filmnél ez van, a dolgok sosem terv szerint alakulnak.
Seb: Ezért nem is jó, ha eltökélten ragaszkodsz egy szigorú tervhez, mert folyamatosan alkalmazkodni kell az új helyzetekhez és váratlan eseményekhez.
WLB: Korábban is dolgoztatok már hollywoodi filmnél?
Ben: Nem, ekkora produkció mellett még sosem.
WLB: Hogy jött ez a lehetőség?
Seb: Azzal, hogy leforgattuk a KIN-t, a rövidfilmünket. A srác, aki segített az utómunkában a vizuális effekteknél most a Fallen című filmen dolgozik, és ő ajánlott be minket. Azt tanácsolta, hogy mindenképpen vállaljuk el, mert így tanulhatunk a legtöbbet a filmkészítésről.
WLB: Beszéljünk a rövidfilmetekről. Miután megnéztem, a történettel kapcsolatban maradt bennem hiányérzet. A további két rész kiegészíti majd az első részt?
Seb: Egészen a harmadik rész végéig minden nagyon zavaros lesz. A lezárásból derül ki, hogy pontosan mi is történt.
Ben: Az első résszel a figyelem felkeltése volt a célunk. A második rész löki kicsit tovább a történetet, és az utolsó epizódban fog teljesen összeállni a kép. Egy lírai utazásra akarjuk hívni a nézőket, mert nekünk sokkal fontosabb, hogy a látvány legyen különleges és egyedi, mint az, hogy elmondjunk valamilyen történetet. Ezzel együtt a mi fejünkben összeállt egy történet, de nagyon bírjuk, hogy az emberek a benyomásaik alapján próbálják kitalálni, miről is szól a dolog.
WLB: Hogyan osztjátok fel egymás között a feladatokat?
Seb: Ben az operatőr, én írom a zenét.
WLB: Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Seb: Los Angeles-i producerek látták a filmet, és elkezdtünk velük e-mailezni. Még semmi konkrét nincs a jövőre nézve, de érdekli őket, hogy milyen ötleteink vannak.
Ben: Eljutottunk egy csomó filmfesztiválra is.
WLB: Igen, azt láttam, hogy megkaptátok a legjobb operatőri munkáért járó díjat a quebeci rövidfilmes fesztiválon.
Ben: Azóta nyertünk még más díjakat is vele. És jártunk Görögországban, Londonban, Brugge-ben és Torontóban is.
WLB: Honnan jött az ötlet a történethez?
Seb: Először megírtam a zenét, majd ebből kiindulva Bennel közösen elkezdtünk gondolkodni a lehetőségeken.
Ben: Hallgattuk a zenét, és az érzéseink alapján elkezdtünk képekre asszociálni.
WLB: Hogy jutottatok el a képi világhoz?
Ben: Imádjuk a középkori lovagok történeteit és fantasy világot, például a Gyűrűk Urát. Amikor Seb írta a zenét, épp Skóciában jártuk a vadregényes vidéket. A táj, a kastélyok és a hozzájuk kapcsolódó történetek komoly hatással voltak ránk.
Seb: Az a közeg tényleg rengeteget segített, de a kanadai kultúra is hatott ránk. Sokat olvastam például az Inuit civilizációról, akik Kanada északi részén élnek.
WLB: Inuit?
Seb: Igen, de te talán inkább eszkimókként ismered őket. Ők nem szeretik, ha így emlegetik őket. A filmünkben látható maszkos alakokat az ő kultúrájukból hoztam.
WLB: Mit várhatunk a következő résztől? Ugyanazok a karakterek térnek vissza?
Seb: Igen, csak más körülmények között.
Ben: Egy másik világba akarjuk elvinni a nézőket. A gyerekek például visszaemlékezések formájában jelennek meg, de túl sokat nem akarunk elárulni a dologról.
WLB: Hogy találtátok meg a gyerekeket? Hihetetlenül természetesek a kamera előtt, ami nagyon ritka gyerekszereplőktől.
Seb: Hat hónapig kerestük őket. Hiába mentünk el művészi iskolákba, színitanodákba, beszéltünk ügynökökkel, de nem találtunk rá arra az észak-európai külsőre, amit kerestünk. A gyerekszínészek ráadásul hajlamosak túlgondolni a szerepet, amitől elvesztik az ártatlanságuk. Mi pedig pont ezt kerestük. Aztán egy nap ez a két gyerek az édesanyjuk kíséretében besétált anyukánk montreali üzletébe, aki azonnal tudta, hogy rájuk lenne szükségünk.
Ben: Óriási szerencsénk volt. A szüleik nagyon kedves emberek, akik nem voltak ellenére a dolognak, és a gyerekek is kifejezetten érdeklődtek a filmek iránt. Amint megláttuk őket, rögtön tudtuk, hogy bennük megvan az a fajta ártatlanság, amit keresünk.
WLB: És a holló valódi volt?
Seb: Igen, az utómunkálatok során nagyítottuk fel. Őt is véletlenül találtuk. Kiesett a fészkéből, és gondját viseltük, mert rögtön tudtuk, hogy tökéletes lesz a filmben.
WLB: Hol forgatjátok a következő részt?
Seb: Új-Fundlandon. Montreal környékén nem találtunk olyan helyszínt, ami elég különleges lenne a második részhez, mi pedig egy elvarázsolt erdő hangulatát szeretnénk megidézni. Egy rejtélyes, szinte szellemvilágot szeretnénk létrehozni.
WLB: Honnan szereztek pénzt a filmekre?
Ben: Az első részt a saját zsebünkből fizettük. A második részhez forgattunk egy kickstarter videót, mert szeretnénk közösségi finanszírozással (crowdfunding) megoldani.
Seb: Tárgyalunk egy quebeci és egy Los Angeles-i producerrel is, mert szó van arról, hogy Kaliforniában tudunk majd foglalkozni az utómunkákkal.
Ben: A pénz mindig a filmezés legnehezebb része. A producerek a lehető legritkábban mondanak biztosat, sokan beígérik a támogatást, aztán soha többet nem hallunk felőlük.
WLB: Mikor akarjátok kezdeni a forgatást?
Ben: Április végén.
WLB: Kik voltak a legnagyobb hatással a munkátokra?
Seb: Azokat a rendezőket szeretjük, akiknek nagyon egyedi, könnyen felismerhető stílusuk van. Ilyen Lars von Trier, Alfonso Cuarón, vagy Nicolas Windig Refn.
Ben: A kedvenc operatőröm Emmanuel Lubezki, ő dolgozott Terry Malick oldalán Az élet fája című filmen. Egyszerűen lenyűgöző képi világot teremtett. Roger Deakins munkáit is nagyon kedvelem, ő legutóbb a Skyfall operatőre volt, előtte pedig sokat dolgozott a Coen fivérekkel.
