Elámulnak például az 1600-as években a török uralom alatt elindult, majd a Habsburg-idők alatt virágzó kávéházi kultúrán, amelynek még ma is találtak őrbástyáit Budapesten. Imádták például a Gerbeaud-t a és a Boscolo által dajkált , de ha egy kicsivel jobban ismernék a várost, biztosan a Hadik Kávézót sem hagyták volna ki a felsorolásból. Arról már mi is megemlékeztünk, hogy a leginkább a 20. század fordulóján virágzott, és az ilyenkor készült épületek a mai napig a városnak.
Persze azt is tudják, hogy nem kizárólag a kávéházakba lehet menekülni a hideg elől, a múzeumok frontján sem áll rosszul a város. Főleg ha egyszer majd a múzeumi negyed ideájából a gyakorlatban is látunk valamit. A cikkben most az egymással farkasszemet néző kétpetéjű ikerpár, a és a kerül említésre. Igazából itt derül ki, hogy miért került ki a cikk: három olyan linkkel pakolták tele, amik mind a Condé Nast saját sétálós túráira hivatkoznak. Persze hibáztatni nem tudjuk őket, mert a tény, hogy megéri indítani ilyen túrákat csak a Budapest, mint csalogató célpont-sztereotípiát erősíti.Fázás ellen a is kiváló alternatívát jelentenek: első a sorban a világ egyik legnagyobbjaként ismert , amit nem csak az aktuális Nedves Estet szervező egyetemisták, hanem a külföldiek is bőszen látogatnak évszakra való tekintet nélkül. A felsorolásból a a és a 16. századi, török építésű Király Fürdő sem maradhatott ki.
A pakolásról csak nagyon alap dolgokat tanácsolnak: réteges öltözködés, vastag kabát, kesztyű, sapka, sál. Közben pedig, rendes nyugati turista módjára, nem árt némi helyet hagyniuk a bőröndben a és a becézgetett Deák Ferenc utcán újonnan vásárolt cuccoknak.