We Love Budapest: Mióta csináljátok az oldalt?
Gazdag Péter: A csoportot 2012 tavaszán alapítottam.
Teare Adrienne: Mi pedig körülbelül három hónapja csatlakoztunk adminként.
WLB: Honnan jött az ötlet?
Gazdag Péter: Egy-két hónappal azelőtt indítottam, hogy elhagytam volna az országot. Magammal akartam vinni Pestet, és ez tűnt a legcélszerűbb megoldásnak.
WLB: Hány admint jegyez a Pesten Hallottam?
Gazdag Péter: Körülbelül 26.000 tagig voltam egyedüli admin, jelenleg hatan vagyunk. Jó kis csapat, már sikerült összeszoknunk, ami nagy szó ahhoz képest, hogy javarészt személyesen nem is ismerjük egymást.
WLB: Milyen posztokra számítottatok a legelején?
Gazdag Péter: Ahogyan a csoportleírásban is benne van, az elején az volt a célom, hogy idézeteket és párbeszédeket, alapvetően elhangzott mondatokat gyűjtsünk. Nem gondoltam volna, hogy az emberek vennék a fáradságot teljes sztorik megírására és olvasására is, de ez egyáltalán nem bizonyult akadálynak, sőt: a Pesten Hallottam csoport főleg ilyen posztokkal van tele; az idézetek a legritkábbak, illetve párbeszédek is alig fordulnak elő.
Telegdi Györgyi: Én elsősorban olyan posztokra számítottam, amiket az utca embere hallhat, akárhol. Elcsípett beszélgetésekre, vicces és/vagy elgondolkodtató szösszenetekre gondolok.
Teare Adrienne: Én pedig anekdotákat, saját megtörtént eseteket, érdekes, vidám, megható vagy esetleg megdöbbentő történeteket egyaránt vártam.
WLB: Ha a fő kategóriákat kell meghatározni, akkor milyen típusú bejegyzések érkeznek többségben?
Bedő Dávid: Olyan történetek, amelyeket a tagok személyesen éltek meg.
Teare Adrienne: Igen, és néha egy-egy morális kérdés boncolgatására is sor kerül, de érkeznek városi legendák különböző változatai, illetve vicces képek is.
Virág András: Régebben sok viccet is posztoltak a tagok, sőt egyesek az irodalmi szárnypróbálgatásaikat is! Borzasztó volt, de ez hála Istennek mára lecsengett.
WLB: Tudjátok, hogy melyik poszt volt a legkedveltebb?
Bedő Dávid: Több olyan poszt van, ami átlépte a pár ezer lájkot. Számomra az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor a srác levitte a kutyáját sétáltatni, és valaki fel akarta vetetni vele másnak a kutyaszarját.
Szabó Ákos: Tényleg sok van, ami bőven ezer lájk felett jár. Amikor nem voltam admin, nekem is sok népszerű posztom lett, de mostanában valamiért nincsenek annyira sikeres bejegyzéseim.
WLB: Saját kedvencek?
Virág András: Én úgy érzem, hogy “kinőttem” azt, hogy a mások bénaságát, tudatlanságát szórakoztatónak találjam. Nem mondom, hogy tinédzser koromban nem szórakoztam ezeken én is remekül, fiatalon az ember nagyon genyó tud lenni, ez egyfajta védekezés, szerintem. Tehát ezek a sztorik nem tetszenek annyira, bár van olyan, amelyik – el kell ismerni – tényleg vicces.
Engem inkább azok a történetek ragadnak meg, amelyek igazi emberi érzelmek megnyilvánulásairól szólnak, hiszen az ilyesmi nagyon ritka manapság, főleg nyilvános környezetben. Ezek egyébként általában elég nagy mennyiségű lájkot gyűjtenek be.
Gazdag Péter: Két példa: itt és itt!
WLB: A képek vagy a sztorik mennek inkább?
Gazdag Péter: A sztorik. A képek nagy része kommentben érkező mém.
Virág András: Azért erősen törnek előre a képek, sajnos. Az egyedi és érdekes képekkel persze nincs bajom, de azért itt még mindig a sztorik a menők.
We Love Budapest: Hogyan történik a moderálás? Milyen kritériumoknak kell megfelelni ahhoz, hogy nyilvános legyen egy bejegyzés?
Telegdi Györgyi: Van egy 14 pontból álló szabályzat, amit ha a posztoló figyelmesen elolvas, nem ütközhet akadályokba, tehát nincs szükség moderálásra. Ennek ellenére bizony akad dolgunk.
WLB: Hová tovább? Nem terveztek egy Best of gyűjteményt, esetleg egy honlapot?
Bedő Dávid: Tervezünk mi mindenfélét, de ezek mind nagyon titkos dolgok.
WLB: Miért nem Budapesten Hallottam?
Virág András: A Pesten Hallottam olyan karinthys, és sokkal jobban is hangzik. A folklór a lényeg, nem a helyszín. Vidéki, sőt külföldi sztorikat is szívesen látunk.
WLB: A Pesten Hallottam legnagyobb meglepetése számodra?
Virág András: A lassan 60 ezer tag. Péternek azt jósoltam, hogy 35 ezer-nél le fog csökkenni a jelentkezések száma és 40 ezer körül megáll. Nem tudom már, mi alapján gondoltam ezt, de nagy hülyeség volt.
Gazdag Péter: Meglep, hogy ennyire népszerű lett a csoport, és hogy mégiscsak egy valamiféle közösség lett belőle. Egy dolog jellemző, ami párezer főtől több tízezer tagig változatlan maradt: sokan érzékenyek arra, hogyan alakul a csoport sorsa, még érzelmi energiákat is fektetnek ebbe, mind pozitívat, mint negatívat. Születtek a csoportból párkapcsolatok, jótékonysági akciók, kisebb spontán szerveződések, bulik; sőt, lassan egy sztárunk is van. Ugyanakkor elképesztően aljasak és gonoszak tudnak lenni emberek: rendszeresen mennek fenyegetések, ócsárlások, direkt gonoszkodások, egymás gyalázása, közben pedig Hitler az egyik legnépszerűbb, legtöbbet posztolt mém.
WLB: Mi a legjobb ebben a városban?
Telegdi Györgyi: Budapest vonz es vibrál, hangulata van. Kevés városban érzem azt, amit ott. Talán a honvágy is mondatja ezt velem, de minden alkalommal ugyanolyan izgatottság lesz úrra rajtam, hogy újra a városomban lehetek.
Virág András: Mostanában az, hogy Közép-Európa legmenőbb városa lettünk. Kiérdemeltük. Tőlem távol áll ez a gozsdus nyüzsgés, de azért van benne valami irtózatosan király, hogy így ideszoktak a külföldiek. Én hosszú éveket töltöttem külföldön, és nyilván egy ázsiai nagyváros tud sok olyat mutatni, amit Budapest nem. De ami itt zajlik, az valahogy olyan sokoldalú és összetett, mégis minden porcikájában hazai, magyar.
Szabó Ákos: A lányok szépek, a pia olcsó, a kaja jó, és gyönyörű!
Bedő Dávid: Az élet, az, hogy mindig lehet valamit csinálni. Meg az eklektikus építészet elbűvölő szépsége, amely minden évszakban rejteget valami gyönyörűt.
Gazdag Péter: Az ősz, a tél, a tavasz, a nyár, a hangulata, az éjszakai élet, a közösségek, a házak, amiket nem bontottak le vagy építettek át, hanem még fel is újítottak, és a sok-sok szöveg, ami megállíthatatlanul hagyja el az emberek száját.
