Romain Veillon azért jött Budapestre, hogy elhagyatott, romos helyeket fotózzon. Egyébként is ez a fő profilja, úgyhogy a romkocsma műfaj egyik szülőhazája valószínűleg már régóta izgatta a fantáziáját, arról viszont szó sincs, hogy megelégedett volna ezek fókuszba helyezésével. A nyelvi akadályok és a legális határok egyáltalán nem fogták vissza, így születtek meg néhol ijesztően csodás képei erőműről, régóta nem suhogó vonatokról, illetve jól ismert elmegyógyintézetünkről. A francia fotóst arról kérdeztük, hogy fest Budapest egy ilyen kaliberű projekt távlatából!

WLB: Budapest öt szóban?

Romain: Kreativitás, dinamizmus, kulturális örökség és éjszakai élet!

WLB: Ha Budapest egy másik európai nagyváros lenne, melyiknek a helyét tudná leginkább betölteni?



Romain: Egy Párizs-Berlin mix lenne. A francia fővároshoz az építészet és a Duna-Szajna párhuzam miatt hasonlítható, a romkocsma szcéna és az óvárosi részek pedig Berlint juttatják eszembe.
WLB: És, ha bármi lehet az, mihez hasonlítanád Budapestet?

Romain: Egy nagyon hideg, isteni sörhöz, amelyet egy gyönyörű magyar lány szolgál fel.

WLB: Pontosan miért jöttél Budapestre?



Romain: Négy éve egy barátommal érkeztünk először Budapestre, ő aztán később úgy döntött, itt is marad. Szerettem volna meglátogatni, és igazából hiányzott is a város, főként az itteni bárok hangulata.

Ezen túl szerettem volna kihasználni az alkalmat arra, hogy lefotózzam a kutatásaim során talált elképesztő helyeket.
WLB: Hol születtél?

Romain: Párizsban, és itt is élek, amikor épp nem utazom különböző európai városokba, hogy fotózzak. De Budapest valahogy más, arra késztet, hogy a szokásosnál több időt töltsek el itt. Lehet, hogy idén nyáron sikerül hosszabb időre jönni, a Szigeten például még soha nem jártam!

WLB: Mi az első dolog, ami Budapesttel kapcsolatban eszedbe jut?


Romain: Azt hiszem, a dinamizmus. Bármikor itt vagyok, vagy akár csak szóba kerül Budapest, éppen történik, éppen alakul valami a városban. Egy új hely, egy új trend, egy izgalmas projekt - valami mindig van a budapesti levegőben. Biztos vagyok benne, hogy Budapest sokkal dinamikusabb város, mint Párizs, ahol minden olyan szigorú, hogy nem igazán tudsz igazán új dolgokat elindítani.

Másrészt pedig úgy gondolom, hogy Budapesten remekül érvényesül az új kezdeményezések és a kulturális hagyományok közti egyensúly.

WLB: Kedvenc helyeid Budapesten?



Romain:
Fogasház, Instant, Szimpla Kert, Caledonia és a Szilvuplé.
WLB: Min dolgoztál pontosan Budapesten?

Romain: Elhagyott helyek fényképezésével foglalkozom, és a témáimat már előzetesen kinéztem: egy elhagyatott art deco stílusú erőmű, egy régi vasútállomás, ahol már rothadásnak indultak a szerelvények, illetve egy évtizedekkel ezelőtt bezárt pszichiátriai intézet - ezek szerepeltek a listámon.

Úgy érzem, valódi költészet rejlik azokban a helyekben, ahol a semmi sem változott hosszú évek alatt. Olyan mintha a világ ezen részein befagyott volna az idő. Mikor ezeket a helyeket fotózom, tulajdonképpen időutazom, és olyan dolgokkal találkozom, amelyek létezéséről egyáltalán nem tudtam.

WLB: Inspirált téged Budapest?



Romain: Egyszerűen lehetetlen, hogy egy fotóst ne inspiráljon Budapest! Az építészet csodás és nagyon változatos, a Duna pedig az egész várost széppé teszi éjszaka. Ha még havazik is, biztos vagyok benne, hogy olyan lehet a városban, mintha egy Charles Dickens regény lapjain mászkálnánk. Ami a szenvedélyemet illeti, olyan dolgokra bukkantam, hogy már csak ezekért is visszatérnék.

WLB: Szereted a magyar konyhát? Melyik a kedvenc magyaros ételed?



Romain: Az a vicc, hogy csak egyszer volt lehetőségem egy igazán magyaros ebédet elfogyasztani: malachús, mustár és sült krumpli volt a menü. Nagyon ízlett, de azért egy francia véleményét kockázatos kikérni, ha ételekről van szó..
WLB: Mi a legkevésbé vonzó Budapestben?




Romain: Az emberek nem viszik túlzásba a mosolygást, és sokan nem beszélnek angolul.

WLB: Tudsz egy pár szót magyarul?

Romain: Szia!, Viszlát!, sör, puszi.

WLB: Mit változtatnál meg Budapestben?



Romain: Nem hiszem, hogy bármit megváltoztatnék. Az úgy nem lenne már Budapest!